Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-24
oldal | 22 2015. október 24. Emlékezés és politika „ Sokan elemezték, magyarázták és értelmezték már (félre is) a magyar 1956ot. Sokan meg is ünneplik az akkori antikommunista forradalom kezdetének napját, október 23át. A magyarországi nemzeti ünnepen a pártok és támogatóik – már jó negyedszázada – külön emlékeznek, koszorúznak és róják le tiszteletüket az arra való ban érdemesek emléke el ő tt. Olykor nagygy ű lést is tartanak. „Természetesen” egymástól elkülönülve, tisztes távolságra a másiktól. F ő leg azoktól, akiket ilyenkor illik megbélyegezni vagy ellenségk é nt emlegetni. Még akkor is, ha a szokásos vádak nem illenek a kipécézettek mindegyikére. A bírálók azonban mintha elfelejtették volna, hogy közöttük is lehetnek olyanok, akik szintén a kommunista rendszer (magas rangú) kiszolgálói voltak. Meg olyanok is, akik 1989ig ellenforradalomnak nevezték az 1956os események et. No, meg olyanok, akik anno teli torokkal éltették „a baráti Szovjetuniót”, amely 59 éve szétlövette az általa felügyelt rezsim és magyar szekértolói ellen fellázadt tömegeket … ” Szabó József ( http://www.magyar szo.com/ ) Szomorú, vizes sík „ Magyarország közterületein hetek óta láthatók az óriásplakátok azzal a felirattal, hogy „Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni.” Az országot természetesen meg kell védeni, ez minden államnak és minden állam minden polgárának kötelessége, nem eseti döntésen múlik. A baj a mondat els ő felével van, abban a kormány egyszerre hazudik és árulja el azt, hogy semmibe veszi a demokráciát. Ez gyalázat. De mivel a gyal ázat egyetlen ellenzéki csoportnak sem t ű nt fel, kénytelen vagyok azt mondani, hogy az ország helyzete nagyjából reménytelen. Mert kik is azok az „emberek”, mikor, hogyan és mir ő l „döntöttek”? Aki magyar és politizál, az természetesen érti, mi a kormány „i nformációja”: májusban úgynevezett nemzeti konzultáció keretében kérd őí vet küldtek ki minden feln ő tt magyarnak, ebb ő l több mint egymilliót visszaküldtek, és a többség úgy gondolta, „szigorúbb bevándorlási szabályozást” kell bevezetni, az illegális határátl ép ő ket ő rizetbe kell venni, visszafordítani. Ez volt a döntés, az ország megvédése pedig az, hogy a déli határon kerítést építettek, és b ű ncselekménnyé min ő sítették az illegális határátlépést (arra a leheletnyi nüanszra, hogy a kerítés építését a kormány e gy hónappal kérd őí vek visszaküldési határideje, július 15. el ő tt rendelte el, a célcsoport egyetlen tagja sem emlékszik). A reménytelenség érzésére az ad okot, hogy az ellenzék a legkisebb ellenállás nélkül megértette, mert meg akarta érteni az üzenetet, a felszínen tökéletesen ostoba és üres mondat konkrét tartalmát. Miközben semmit nem hisz el a Fidesznek, még azt sem, amiben véletlenül igaza van, elfogadta a Fidesz által diktált fogalmi keretet. És ha ez a közös nyelv, akkor nulla esélye van rá, hogy bár milyen politikai vitában felülkerekedjék. Legyünk nyelvtanilag ómódiak, nézzük az alanyt és az állítmányt … ” Széky János ( http://parameter.sk/ ) A korrektség hibája ? „ A politikai korrektséggel kapcsolatos jobboldali mítosz újabb állomásához érkezett a menekültválság kapcsán. Maga a mítosz eredeti formájában így szól: vannak problémák, amiket mindannyian ismerünk, s ő t a megoldásokról is van valamiféle fogalmunk, mégsem l é pjük meg, amit meg kell, mert leblokkol minket a kényszer arra, hogy bizonyos dolgokat ne mondjunk ki a politikai korrektség okán. És bárcsak el tudnánk szakadni a korrektségt ő l, rögtön minden könnyebb lenne. A mostani menekültválság során ez a me sternarratíva (átfogó általános értelmezés) ebben a konkrét verzióban jelenik meg: mindannyian tudjuk, hogy a muszlimok „milyenek”, hogy alkalmatlanok arra, hogy beilleszkedjenek az európai társadalmakba, és hogy ezért nem lenne ő ket szabad beengednünk az országainkba, mégsem zárjuk lakatra a határainkat csak azért, mert a politikai korrektség okán, a liberális cenzúra miatt ezt nem lehet /nem merjük kimondani. Bárcsak végre ő szintén tudnánk err ő l beszélni, rögtön minden megoldódna. Legutóbb Orbán eresztett el egy ilyen löketet az európai porondon, de a fenti narratíva a legkülönböz ő bb formákban és szerepl ő kt ő l hangzott már el az elmúlt pár hétben. Ezzel az érveléssel több probléma is van. Az els ő a közös
