Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-24
oldal | 18 2015. október 24. településeink, közterületeink visszakapták régi nevüket, szabadon használhatjuk nemzeti szimbólumainkat, jelent ő sen b ő vült a magyarság oktatási és kulturális intézményhálózata. É ppen ezért ért hidegzuha nyként, hogy egyes érdekcsoportok szeretnék megtorpedózni az együttm ű ködést. Pedig az elmúlt hetek történései azt mutatták, hogy egy, minden járási/városi/községi szinten megkötött és megvalósított választási együttm ű ködés híján a közösségi érdekek helyett az egyéni érdekek fognak felülkerekedni. Ennek nyomait sok helyen már látjuk is. Ugyancsak nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy például a megyei tanácsi listán miért tudunk megférni „egy gyékényen”, miért nem megvalósítható ez a Beregszászi járásban, s miért tudtak közös nevez ő re jutni például Beregszász városában. Talán a szükség olyan nagy úr, hogy az ember kénytelenkelletlen sutba vágja korábbi „ellenségképét”, s kezet nyújt korábbi ellenfeleinek? Amikor végignéztem a Beregsz á szban indított UMDPlist án, akkor azt állapíthattam meg, hogy a képvisel ő jelöltek és a listavezet ő kiválasztásakor nem csupán a józan ész diadalmaskodott, hanem a szavazatmaximálás érdekében a legjobbak álltak startvonalhoz. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik a vá rosi lista létrehozása körül bábáskodtak és sok sikert kívánni mindenkinek! … ” Zubánics László (kiszo) A másikban próbáljuk önmagunk tükrét látni A menekültválság folyamatosan változik, a társadalmi feszültség azonban állandósul. Hogyan alakulunk át mi, európaiak a konfliktusaink révén? Újrateremthet őe az otthon, a haza biztonságérzete? Csepeli György szociológussal beszélgettünk err ő l. Parászka B oróka interjúja Mit jelent ma Európában az idegen, az idegenérzet? „ Ha ezzel valaki behatóbban akar foglalkozni, akkor a Korunk idegenséggel, idegen érzettel foglalkozó lapszámát tudom ajánlani. Ennek a tanulmányai segíthetnek az alaphelyzet megértésében. Bennünk emberekben, függetlenül, hogy a Föld melyik pontján élünk, van egy alapvet ő idegenség érzet. A születés és a halál közö tti id ő ben ismeretlenként nézünk egymásra. Az, hogy képesek vagyunk elhessenteni az idegenség érzetet, és meg tudjuk teremteni az ismer ő sség tapasztalatát, nagyon nagy teljesítmény. Az ismer ő sség k ö rein belül vannak sz ű kebb körök: a család, a párkapcsolato k, és vannak a tágabb körök, az elképzelt közösségek körei. A modern társadalomban ezek az elképzelt közösségek (fajok, vallások, területi típusú hovatartozások, politikai csoportok) fontos funkciót látnak el. Általuk tudjuk önmagunkat elhelyezni a világba n. A szörny ű bizonytalanság tengerében meg tudjuk találni a bizonyosság pontjait. Nevezhetjük ezeket Tamási Áron nyomán hazának is. Vagy olyan pontnak, amelyen megvethetjük a lábunkat. Azok a változások, amelyek a világban az utóbbi id ő ben felgyorsultak (s amelyek korábban is megvoltak, csak nem változtak ilyen mértékben) kikezdték a bizonyosság érzetet. Nem csak itt KözépKelet Európában. Hanem a világ minden pontján emberek kérd ő jelekkel szembesülnek: kik ő k, hol vannak, hova tartoznak? A Földnek azon pon tjain, ahol ezek a változások az életben maradást veszélyeztették beindultak az Európában most láthatóvá váló folyamatok. A háborúktól sújtott övezetekben az emberek a lábukkal szavaznak a háború ellen, és olyan területeket, olyan pontokat keresnek a világ ban, ahol újra tudják teremteni az elveszett, a szétrombolt biztonságérzetüket. Nyilván ebben a helyzetben azok, akik az érkez ő ket fogadják nem feltétlenül, nem spontán módon éreznek örömet. Hiszen ő k maguk is szoronganak, ő k maguk is szorongásban élnek. N em csak globális, de lokális okok miatt is bizonytalanságban lehet élni. A mi társadalmaink itt Közép- és KeletEurópában kétszeresen is hátrányos helyzetben vannak. Rajtunk van a globális állapotok általános szorongást kelt ő hatása. És itt vannak mindenna pi aprócsepr ő ügyekb ő l fakadó egzisztenciális bizonytalanságok. Szorongunk attól, hogy elveszítjük a munkahelyünket, vagy
