Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-02

oldal | 12 2015. október 2. preferenciája szerint. Először születne egy EU-döntés, hogy az illető érdemes-e a menekült státuszra, majd egy kvótarendszer alapján, országpreferenciáit figyelembe véve, felajánlanának neki egy országot. Ha ezt nem fogadja el, nem kap belépési és letelepedési engedélyt. Ha elfogadja, akkor olyan lakhatási és munkavállalási engedélyt kap, amely csak a fogadó országra érvényes. Minden egyéb jóléti szolgáltatást is csak a fogadó országban igényelhet. Ha muszáj, félévente jelentkeznie kell a helyi hatóságoknál, bizonyítandó, hogy állandó lakhelye a fogadó országban van. Állampolgárságot is csak akkor kaphat, ha igazolni tudja, hogy nem költözött máshová. Ha eljut az állampolgárságig, onnan természetesen minden jog megilleti. Az országok továbbra is saját hatáskörben intéznék a gazdasági bevándorlókat. Az ilyen kérelmeket minden kérelmező a saját országában, a célország követségén nyújtaná be … Az EU határait nem lehet lezárni, de nem is lenne se helyes, se célszerű. Egy emberséges, átlátható rendszert kell kiépíteni, ahol a kérelmeket általában az EU-n kívül bírálnák el. Aki illegálisan jut be az EU-ba a rendszer felállítása után, azt ki kell toloncolni. Az EU-nak a többi gazdag országgal karöltve biztosítania kellene, hogy a menekülttáborokban élhető viszonyok legyenek. A mostani hullám egyik oka, hogy jelenleg a szír táborok finanszírozása a költségek 35 százlékát fedezi csak. Európa át fog alakulni, de nem annyira és nem úgy, ahogy azt a vészjósoktól halljuk. Az EU-n belüli migráció valószínűleg lassulni fog, és egyre többen fognak betelepedni Európán kívülről. Ez sok kihívást jelent majd. A gazdasági és kulturális integráció nem lesz zökkenőmentes. Én az iszlámtól való félelmet erősen túlzottnak tartom. Az eddigi tapasztalat az, hogy az európai muzulmán bevándorlók többsége beilleszkedik. A második generáció már a befogadó ország nyelvét beszéli, gyerekeik száma csökken, vallásos kötődésük gyengül. A 2004-es madridi és 2005-ös londoni merénylet óta, az elmúlt tíz évben komoly terrortámadás csak egy volt, a Charlie Hebdo elleni. Európa megtanulta, hogyan kell az ilyeneket megelőzni. A 60-as és 70-es években mindenki a szélsőbalos terrorizmustól félt, a Vörös Brigádtól, a Vörös Hadsereg Frakciótól, aztán a nacionalista szeparatistáktól, mint a baszk ETA, az északir IRA, vagy mint az örmény nacionalisták. Mind elmúlt, vagy legalábbis nem aggódik senki miattuk. De ne felejtsük el a finn Petri Gerdtet, a holland Karst Tatest, vagy a norvég Anders Breiviket. A terrorizmus mindig velünk marad valamilyen formában, ám a jó hír az, hogy annak a valószínűsége, hogy valaki terroristák áldozatává válik Európában, csak a töredéke annak, mint hogy villám sújtsa agyon … Az USA-ból nézve Magyarország egy európai katasztrófa ellenszenves mellékszereplője. Donald Trump, aki a republikánus párt elnökjelöltségére pályázik, sok szempontból egyetértene Orbán Viktorral, de nem hinném, hogy tudja, kicsoda a magyar miniszterelnök, azt meg végképp nem hiszem, hogy tudná, Orbán milyen megoldást javasol a menekültproblémára. Pedig Trump szintén bevándorlásellenes szólamokat hangoztat és ő is nagy kerítéshívő …” (

http://444.hu/

) Biztonságpolitika – ha lenne…  „Aligha lehetne könnyebben biztosítani az olvasó unalmát, mint azzal, ha két elvi jellegű bevezető megjegyzést teszek: 1. A biztonság fogalma az elmúlt évtizedekben kibővült és egyaránt magában foglal államközi elemeket, transznacionális fenyegetéseket (terrorizmus, szervezett bűnözés), és az ún. humán biztonságot (beleértve a közbiztonságot, az energiabiztonság egy részét, az egészségügyi ellátás és az oktatás valamilyen minimumát). 2. A biztonság átmetszi a nemzetközi kapcsolatok és a belügyek amúgy is nehezen fenntartható elhatárolását. A műszaki és gazdasági globalizáció hatására általában, Magyarország esetében pedig a regionális integráció miatt különösen, nincs értelme azon merengeni, hogy különállóan létezik-e kül- és belpolitika, és hol húzható meg közöttük a határ. Ennek ellenére ebben az írásban csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, amelyek a közfelfogás szerint Magyarország nemzetközi biztonságának keretei közé tartoznak. Magyarország biztonsági környezete rendkívül kedvező. Hét szomszédunk közül néggyel azonos szövetségi rendszerhez tartozunk, öttel együtt vagyunk tagjai az Európai Uniónak. Az a két szomszédunk,