Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-10

oldal | 16 2015. október 10. évszázadban. Növekedett az Európa-szkeptikusok száma, az Európa-pártiak pedig végre belátták, hogy mindaz, amit pár évvel ezelőtt magától értetődőnek tartottak, nem is annyira magától értetődő. Nyilvánosan ki kell állni érte. A vajdasági kisebbségi közéletben mindez, mondhatom, sokkal bonyolultabb formában jelent meg. A kilencvenes években, Milosevics uralma idején az európai csatlakozás kérdésében a magyar kisebbség egységes volt, a milosevicsi Európa-ellenes, nacionalista politika állandó ellenzékének bizonyult. Az egyre szaporodó magyar kisebbségi pártok az Európa-kérdésben szót értettek egymással, azok a magyar választópolgárok, akik nem szavaztak a kisebbségi pártokra, azokra a belgrádi pártokra voksoltak, amelyek az EUcsatlakozást sürgették. Ennek köszönhetően, a vajdasági magyarok között a Demokrata Párt tett szert nagy népszerűségre. Az általános elvárások (az életszínvonal növekedése, a jogállamiság erősödése stb.) mellett a kisebbségi polgárok remélték, hogy a csatlakozás átjárhatóvá teszi a határokat, gazdagodnak a magyar-magyar kapcsolatok, a többségi nacionalizmus pedig táptalaját veszti. A kilencvenes években és a XXI. század első évtizedében a vajdasági magyar kisebbség egyértelműen Európa-párti volt, és ennek köszönve a szerb demokratikus ellenzék körében nagy megbecsülésnek örvendett. A magyar kisebbség megbízható szövetségese volt a szerb demokratáknak, és ez nemcsak pártszinten mutatkozott meg, hanem a mindennapi életben is. 2010 után azonban már feltűntek a változás jelei, a menekültkérdés pedig radikálisan kiélezte, láthatóvá tette őket …”

Végel László (nsz) Kormányképes-e az ellenzék?  „Az elmúlt hetekre és hónapokra – és valószínű az elkövetkezőkre is – a menekültügy nyomta/nyomja rá a bélyegét. A legtöbb kérdés –a kormány és az ellenzék reagálása, az önkéntesek és az ellendrukkerek, a jó szándék és az egymásra mutogatás, a kapkodás és a következményekkel nem számoló döntések – már napirendre kerültek. Most, hogy a miniszterelnök ötleteit a külföld kezdi megszokni, itthon meg a közvélemény-kutatás a támogatottságának növekedését jelzi, fordítsuk figyelmünket egy a problémák mögött megbúvó és eddig szem elől tévesztett (de jövőnket meghatározó) kérdésre. Ez az ellenzék „kormányképessége”. Szögezzük le: Európában mindenki bénázott, kapkodott és összevissza

beszélt. Az eseményeknek ez a menete nem kizárólag ránk jellemző. Ez azért elgondolkodtató, mert ami történt, az nem egy előrejelezhetetlen földrengés, hanem egy nagyon is kiszámítható „szociális földcsuszamlás” volt. Márpedig bármelyik kormánytól elvárható, hogy figyelemmel

kísérje a változásokat, és szükség esetén megtegye, amit ilyen társadalmi katasztrófa esetén kell. A hazai kapkodást azonban csak részben magyarázza az események kiszámíthatatlansága. Ami itt történt, az már annak a rendszernek a következménye, amelyben egyetlen ember hozhat csak döntést, a hatalmi piramis „építőkockái” pedig csak a parancsra várnak, és az elkövetett hibákat tagadják. Egy felelős kormányzati rendszerben az illetékesek meghozzák a szükséges döntéseket, folyamatosan számba veszik a tapasztalatokat, és levonják a tanulságokat. A hangsúly nem a felelősségre vonáson van, hanem annak megértésén, miben és miért hibáztak – azért, hogy máskor jobb választ adjanak …”

Marosán György (nsz) Ki bombázhat? Kit?  „Déja vu érzésem van. Oroszország szíriai megjelenésével olyan kommunikációs csapdába kezdi belemanőverezni magát a Nyugat, amiből legalább olyan nehéz lesz hitelvesztés nélkül kifarolnia, mint Irak amerikai-brit lerohanásából Szaddám Husszein állítólagos vegyifegyverei miatt. A nyugatiak szerint az orosz vadászgépek nem a rettegett terrorcsoportot, hanem Aszad mérsékelt ellenzékét támadják, Putyinék számára mindenki terrorista, aki nem kér „a damaszkuszi mészáros” uralmából. A Kreml a kezdeti kommunikációs

dadogás után beismerte, hogy minden szélsőséges csoportot céloz, számára nem csak AlBaghdadi fekete serege a terrorista, hanem az an-Nusztra Front és társai is. A török külügyminisztérium honlapján megjelent egy nyilatkozat, amelyben Franciaország, Németország, Katar, Szaúd-Arábia, Törökország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság