Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-01
oldal | 13 2015. szeptember 1. Egy Ady-idézet, ami sajnos egyre aktuálisabb „Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor...” (http://gepnarancs.hu/) Keleti zárás „Orbán Viktornak igaza volt: az EU tényleg a legmélyebb válságai egyike felé tart. A menekültkrízis valóban szétszakíthatja az integrációt. Mondhatnánk, hogy ez már meg is történt, és ugyanazon a vonalon, ahol annak idején a vasfüggöny húzódott. E próbatétel úgy mutatja, hogy Európa valószínűleg sosem forrt egybe igazán. A „nyugatiak” – az első számú migrációs frontállamnak tekinthető Olaszországgal együtt – evidenciának tekintik, hogy az uniónak mindig, így a menekültkérdésben is tartania kell magát a saját értékrendjéhez, a keletiek viszont ugyanúgy a nemzetállami önzést tekintik az egyetlen releváns európai értéknek, mint a múlt század azon éveiben, amikor kiszakadtak a kontinens fejlődésének főáramából. Az az összefüggés, hogy a szimpla önérdek-érvényesítésre épülő modellek nem bizonyultak errefelé sikeresnek, nem befolyásolja a politikai elitjeink döntéseit – pedig legalább azon elgondolkodhatnának, hogy megint azok (Németország, Hollandia, skandinávok) vállalják a legnagyobb terheket, akik a sikerességi versenyben is az élen állnak. Ettől persze a válság még válság marad, és a helyzet súlyosságán szemernyit sem változtat, hogy mi még sokkal eredménytelenebbek vagyunk a válságkezelésben, mint a hanyatló Nyugat, ahová a rajtunk átzúduló tömeg tart …” Hargitai Miklós (nsz) Mikor telik meg a csónak? „A menekülttörténeteket az utolsó évek médianyilvánossága szállítja, de a sztori alapváltozatai, a vele kapcsolatos beszédmódok a „régi Európában”, hosszabb időn át formálódtak ilyenekké. Most azért sem tudunk mit kezdeni az üggyel, mert nincsenek hozzá begyakorolt vitapontjaink, véleményeink, vagyis nyelvünk. S mert ilyenek nem léteztek igazán összerakva a progresszív oldalon sem, a tulajdonképpen a hazai színpadon keménykedő, ugyanakkor Brüsszellel óvatoskodó kormánypropaganda is hatékony lehetett. Nem érthetjük a pesti II. János Pál (Köztársaság) teret és a csongrádi drótkerítést a menekültügy európai érvelésmódjának aktuáltörténeti meghatározottságai nélkül. Másképp csak érzelmek maradnak, az érvekből majdnem semmi …” Tamás Pál (nsz) Európa messze van „Már túl vagyunk azon, hogy európai megoldásban bízhassunk a menekültek ügyében. Hiába mondta el az összes szóba jöhető lózungot ezügyben az éppen illetékes magyar nyilatkozó, történetesen a dupla külminiszter. A helyzet egyre apokaliptikusabb és ezen nem segít egyetlen szóvirág sem. A magyar vezetés - élén a mindent előre látó, ám mégis teljesen tehetetlenné vált miniszterelnökkel - magára húzta az egész problématömeget, ami rászakadt és most nem tud kimászni alóla. Szijjártó Péter azt mondta - ezúttal szlovák kollégájának -, hogy a közös európai stratégiának képesnek kell lennie arra, hogy megállítsa az óriási bevándorlási hullámot. És egyetértettek, hogy egységes álláspont kell. Mennyire igaz. Kár, hogy az előző hónapokban Budapesten még nem ez volt a stratégia. Hanem az, hogy majd mi egyedül is megvédjük Európát, ha kell, szembeszállunk az Unióval és mindenkivel, csak ne szóljanak bele, hogy mit csinálunk. Mindez meg is hozta a maga eredményét. Megépült az első kerítés, jön majd (mögé, mellé) a további, közben egyre inkább elzárkóztunk, de a migránsok meg csak jöttek, egyre többen. Így jutottunk el a hűtőkocsiban múlt héten talált 71 halotthoz, meg a Keleti pályaudvarnál a hétvégén és tegnap történtekhez. Pártunk és kormányunk elvhű politikájának legnagyobb dicsőségére …” Sebes György (nszv)
