Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-31
oldal | 11 2015. augusztus 31. nem tragédia, a politikai váltógazdaság így működik. De a szociáldemokrata pártok komoly törzsválasztói rétegeket is elvesztettek, szakszervezeti és munkásbázisuk a legtöbb országban meggyengült. A Blair-Schröder féle „harmadik út” új választói csoportok megnyerését ígérte, de az átmeneti megkapaszkodás után a brit Labour és a német SPD támogatása tovább csökkent. A szociáldemokrata mozgalmak válságát jól jelzi, hogy ugyanarra a bajra kétfele, tökéletesen ellenkező irányba keresnek megoldást …” Hegyi Gyula (nszv) Szükség van-e közös valutára a gazdasági integrációban? Németország és a déli periféria szöges ellentétei egymásnak az eurótérségben „Az euróval a kocsit kötötték a lovak elé az európai monetáris unióban. Konvergencia helyett divergenciát hozott. Az integráció fő előnyei nem a közös valutából származnak. Az euróövezetben a fejlett északi centrum és a fejletlenebb déli periféria között az utóbbi időben felhalmozódott nagyarányú kereskedelmi és pénzügyi aránytalanságok, valamint az elhúzódó görög válság kapcsán ma majdnem akkora figyelem összpontosul az Európai Unió közös valutájára, mint 1999-ben való bevezetésekor. Ez azt a látszatot keltheti, mintha a valutaunióból fakadnának a regionális integráció fő előnyei, pedig korántsem ez a helyzet. A tagországok számára minden regionális integrációban az alapvető haszon a kereskedelmi korlátok lebontásából, a vámunióból és a közös piacból, az áruk, szolgáltatások, a munkaerő és a tőke országok közötti szabad áramlásából ered. A közös valuta viszonylag kevés pótlólagos előnyt nyújt, viszont elhamarkodott bevezetése komoly károkat okozhat …” Dobozi István (mno) Egy Márai-idézet az író 1945-ös naplójából, ami sajnos egyre aktuálisabb “Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek …” (http://gepnarancs.hu/) Erdély ötven hónapja „Ez a négy év egyszerre volt a balladai igazságszolgáltatás pillanata, ami reményt és tartalékot jelentett az 1944 utáni évtizedekben; modernizációs vállalkozás és a hegemón etnikai tér megteremtésének kísérlete a magyarok számára. A »kis magyar világ« ötven hónapja sok tekintetben máig ható következményekkel járt. Egyrészt a román közvélemény jelentős részében mélyen rögzült: Magyarország nem mondott le Erdélyről, és csak az alkalomra vár. A bevonuló honvédség által elkövetett atrocitások (Szilágyippen, Ördögkúton és másutt) évtizedekre megalapozták a »vérszomjas magyarok« képét, és ezt a román történettudomány is szívesen hangsúlyozta a nemzeti kommunizmus évei alatt. Ezek a mészárlások pedig részben ürügyként szolgáltak 1944 végének hasonlóan tömeges kivégzéseihez, amelyeket román paramilitáris erők követtek el magyar lakosok ellen Gyantán,
