Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-31
oldal | 12 2015. augusztus 31. Szárazajtán és más településeken. A magyar hatalom visszatérte korszakhatár volt a magyar– magyar kapcsolatokban is. Sok erdélyi ekkor tapasztalta meg a magyarországi életet: a túlhierarchizált társadalmat, a sokszor lekezelő tónust, de a szervezett utak révén egyúttal sokakban rögzült a bombázástól még nem sújtott Budapest képe, a regionális középhatalommá emelkedő ország ereje. És 1944 után a román hatalom visszatérése kelthette azt az érzést, hogy ismét csak átmeneti időszakról van szó, mint 1918 és 1940 között. Az anyaországi magyarok közül sokaknak ez a négy év volt a megismerés pillanata …” Ablonczy Balázs (nsz) „Ő sohasem beszélt olyasmiről, amit nem tett” „Már hosszú évek óta megfogadtam, hogy egyszer rászánok legalább egy hónapot, de még nem jött össze. Az igazság az, hogy a katolikus egyház címei, rangjai, beosztásai között mind a mai napig nehezen tudok eligazodni, csak sejtem, hogy a megnevezésekben is szerteágazó, országon és nemzeteken is átnyúló belső hierarchia történelmi jellegű, és ha az egészet nem látom rendszerben, akkor a belecsipegetés amúgy is hiábavaló. Így számomra, mondjuk, nemhogy a nagyprépost és a viceposztulátor kifejezések jelenthetnének töprengést, hanem még mindig azt is alaposan meg kell gondolnom, hogy ki az esperes és ki a plébános, ki a kispap, újpap és káplán, mint ahogyan egy kis időnek el kellett telnie ahhoz is, amíg rájöttem, hogy a segédpüspök is püspök, csupán a hivatala nem püspöki. Ez a rövid bevezetést voltaképpen mentegetőzésnek, illetve magyarázatnak szántam arra, hogy a tudományoson kívül semmiféle címet nem említek az elkövetkezőkben, amelyben a múlt hét végén Csíkszentdomokoson megtartott, IV. Márton Áron emlékkonferencia néhány vonatkozását szeretném előtérbe helyezni. Az egyik és talán a legfontosabb: miközben rengeteg tudományos megbeszélésen, konferencián, kongresszuson előadások közben is jönnek-mennek a résztvevők, itt erről szó sem volt: a mintegy kétszáz főnyi falusi-városi, értelmiségi-nem értelmiségi hallgatóságot annyira lebilincselték a hallottak-látottak, az egész, apró részleteiben is kommunikációs hozzáértéssel megtervezett rendezvény, hogy több mint négy órán át mindenki élénken figyelt, sőt még a szünet után sem maradt egyetlen üres szék sem. Az előadások felvezető szövegei, amelyeket oly gyakran összecsapnak vagy rögtönöznek, túlbeszélnek vagy tőmondatosítanak, itt mindig pontosak, illőek és tárgyszerűek maradtak és maguk az értekezések is kerültek bármiféle olyan dagályosságot, amely a Márton Áron püspök neve említésekor oly sok közéleti megnyilvánuláson feltör …” Székedi Ferenc (http://www.maszol.ro/) Humán megfontolások „Most már kellene kezdeni valamit ezzel a menekült-kérdéssel! Külpolitikai előrejelzések alapján Magyarország kormánya egy lépéssel előbb reagált a fenyegető migráns hullámra, óriásplakátokkal és nemzeti konzultációval felkészültünk arra, hogy jönni fognak olyanok, akik el akarják venni a munkánkat, és nem fogják megtartani a törvényeinket, sőt nem tisztelik a kultúránkat. S amikor tényleg növekvő számban megjelentek (nem pontosan a korábban beharangozott indítékokkal), akkor a kormány nagyon határozott intézkedéssel egy kerítés felállítását határozta el a tiltott határátlépések megakadályozására. Meg is lett mindennek az eredménye: megállt a Fidesz népszerűségvesztése, sőt stabilizálta helyzetét a választói értékrendben, ha most lennének a választások, megint nem lenne ellenfele, sőt a Jobbik által már korábban felvetett menekültkérdést is ő egyszerűsítette rezsicsökkentés szintű belpolitikai szemináriummá. A széttagolt baloldalról meg a liberálisokról ebben a kontextusban nem is érdemes szólni, valami „humán megfontolások” mentén emberekről, gyerekekről, családokról, európai értékekről beszélnek (egyre kevésbé határozottan), miközben már Budapesten is parkokat lepnek el ezek az idegen kinézetű hordák. Ezrek lépik át naponta a határt, szemetet, letaposott növényzetet, megrongált kerítést hagyva maguk után. Majdnem úgy néz ki a határ, mint a Sziget a rendezvény végén. Jóérzésű ember ilyenkor megijed, retteg …” Krebsz János (http://www.maszol.ro/)
