Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 3. 16 veszélyét, azaz Belgrád egyik fő érvét Pristinával és Tiranával szemben …” Pataky István (MNO) Multikulti „Miután Orbán Viktor tegnap kijelentette, hogy Magyarországnak (pro- és kontra is csak ő Magyarország!) nem áll szándékában bevezetni a halálbüntetést, magára is hagyhatjuk a kormányfőt, hogy a továbbiakban már államférfiúi magányában tartsa napirenden a kérdést. Hanem a 85 éves Helmut Kohl tiszteletére szervezett konferencián a frászt hozta ránk: "modern kori népvándorlás zajlik, ami Európa civilizációs arculatát alakíthatja át, márpedig, ha ez bekövetkezik, az visszacsinálhatatlan, egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába." Az, hogy a miniszterelnök (az avarok nevében magyarokkal, kunokkal, szlávokkal, németekkel, olaszokkal, kínaiakkal, cigányokkal, zsidókkal együtt) elfelejtette a teljes magyar történelmet, az az ő baja, de nekünk fáj. Most azonban újra akarja írni Európa történetét, és ez olyan ambícióra vall, amelytől félteni kezdjük. David Cameron, vagy Angela Merkel is mondott már olyat, hogy vége a multikulturalizmusnak. Előbbi akár joggal féltheti is a brit szociális rendszert, az utóbbi meg azért csak úgy gondolja, hogy az iszlám is Németország része, de ezek legalább vitára érdemes gondolatok. Míg a magyar-szerb schengeni zöldhatár védelme megoldatlan rendészeti titok csupán …” Friss Róbert (Nszv) A jó öreg agitátorok „Van a balliberális csoportoknak egy különös fegyverük. Ha valami kemény kijelentéssel akarják újra arcul csapni vagy provokálni a magyarságot, akkor azt egy feltűnően idős emberre bízzák. Például Heller Ágnesre vagy Kertész Ákosra. Ha netán rosszul sülne el a dolog, még mindig védekezhetnek azzal, hogy hát idős, a szenilitás határán járó emberek mondták azt, amit mondtak, úgy is kell azt venni… Kertész Ákos egyébként megint mondott, pontosabban írt valamit. Történetesen azt találta lejegyezni, hogy a magyarok megérdemelték azt, amit Trianonban kaptak. Nem valami eredeti gondolat, a Kádárrendszerben is az volt a hivatalos álláspont, hogy Magyarországot saját arisztokráciájának elnyomó politikája és háborús arroganciája miatt darabolták fel a győztesek 1920-ban. (Valójában a magyar kisebbségi politika kimagaslóan liberális volt a kor viszonyaihoz mérten Európában. Magyarország pedig mint állam, nem robbanthatta ki a háborút, mert önálló magyar állam mint olyan, nem is létezett akkor.) A kádári agitáció és a szocializmus oktatási rendszere azt sulykolta a magyarok fejébe, hogy ne töprengjenek Trianon tragédiáján. Nemcsak azzal érvelt a rendszer, hogy a revízió eszméje eleve bűnös dolog, és a mélyen megvetett Horthy-korszak esszenciája és jelképe, de azzal is, hogy ha nem fogadja el a diktátumot a magyarság, olyan nemzetközi bonyodalmakba keveredhet, hogy elveszítheti viszonylagos jólétét és biztonságát is. Ez hatott. És hat ma is, a rendszerváltozás huszonötödik évében, tessék csak megszondázni a magyar társadalom értékválasztását. Néhány éve Bauer Tamás is úgy nyilatkozott egyébként Trianonról, hogy azt megérdemelte a magyarság. Mi állhat a hátérben? Nyilván az, hogy a balliberális táborban régóta úgy tekintenek a békediktátum ügyére, mint ami megfelelő tálalásban képes mozgósítani és összefogni a magyarokat, újraéleszteni vagy éppen megerősíteni nemzeti érzésüket és identitástudatukat …” Sinkovics Ferenc (MH) Az „együtt nem” hagyománya „A lassan 100. évét taposó szlovákiai magyar politikatörténetet szemlélve, alig érzékeljük (mivel alig kutatjuk) a saját politikai kultúránkat és ezen belül a hagyományainkat. Mindezek széleskörű ismerete nélkül nehezen lehet megállítani a folyamatosan gyengülő közösségi kohéziónk (összetartozásunk) problémáját. Hol keresendőek a szlovákiai magyar politikai együttműködés hiányosságai? Miért nem képes megtalálni a MKP és a Híd a közös nevezőket? A társadalmon belüli együttműködés minősége a politikai térre is kihat, és fordítva. Az összefogás hagyománya generációnként formálódik, amely egy tanulás és
