Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 3. 17 útkeresés a közösségen belül. A hagyomány lényege az útmutatás, az értékátadás, az összekötés (de éppúgy elválasztás is), befelé és kifelé is egyaránt. A szlovákiai magyar politikatörténet nem bővelkedik nagy együttműködési hagyománnyal, ez pedig meglehetősen kihat a jelenünkre. Az a pár eset, amikor tényleg összefogott a politikai vezetésünk, inkább külső kényszerből következett be. Az Egyesült Magyar Pártig (1936) 16 éven át folyt a gáncsoskodás az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt között. Akadtak ugyan pozitív periódusok is (1929-es és 1935-ös közös választási listák), ám végül a budapesti kormányzat nyomásgyakorlása kellett az egységesüléshez (ezért kerülhetett Esterházy János és Jaross Andor is vezető pozíciókba) …” Hangácsi István (Új Szó) A Nagy Háborút lezáró békerendszer és utóélete Az V. Magyar Világtalálkozó keretén belül Budapesten rendezett „Centenáriumi emlékkonferencián" május 30-án Duray Miklós is tartott előadást. Az alábbiakban az ott elhangzott szöveget közöljük „Nem lesz kárunkra, ha tudjuk, a Nagy Háború nem az európai történelem új korszakának a nyitánya volt, amit azért vagyunk kénytelenek hetven éve első világháborúnak nevezni, mert alig húsz évvel az utolsó puskalövésének eldördülése után kitört egy még nagyobb és véresebb háború. A Nagy Háború az 1815-ben csúcspontjára érkezett dinasztikus politika utolsó maradványainak elsöprését jelentette. Ezt 1914-ben csupán Ferenc József osztrák császár és magyar király nem tudatosította …” (Felvidék.ma) Tinópolitika „Ha Victor Pontáék képesek még a jövő évi választások előtt életbe léptetni a kisebbségek jogait csorbító tanügyi törvényt, ismét alaposan feladják a leckét az eddig ellenzékben is barátságos, tinóarcát mutató RMDSZ-nek. Az RMDSZ szakpolitikusai szerint a tervezet elfogadhatatlan, anyanyelvi jogok szempontjából nagy visszalépést jelent a hatályban lévő – a szövetség támogatásával elfogadott – törvényhez képest, de általános, mindenkit érintő problémákat sem old meg. Az ellenkezés természetes, ám kérdés, hogy a jogfosztást eredményező tanügyi törvény réme újabb kényszerpályára taszítja-e az RMDSZ-t, amely nemrég ígéretet kapott a kormánytól, hogy – személyre szabott ajándékként – bevezetik az alternatív választási küszöböt, bebetonozva a szövetség jelenlétét a parlamentben. Az új oktatási törvénytervezet azonban belerondít a levesbe, és gyakorlatilag megnyitja az eddig lezártként kezelt utat az ellenzéki liberálisok szakácsai felé, akiknek bizalmatlansági indítványa múlt héten még nem volt Kelemen Hunorék ínyére …” Páva Adorján (Krónika) Bölcseleti melankólia „Az baj, mondta, hogy minden európai civilizációs találmány és elmélet úgy van kitalálva, hogy az csakis európai közegben hat. Európaiakra van szabva. Ne haragudj, nagyon csúnyán fogalmazva, azt mondom: a fehér ember civilizációs szeszélyeit elegíti ki. Európai gyökerű. Európa nem tud kibújni a saját bőréből. Lett légyen az holland vagy svéd, francia vagy angol, amerikai vagy kanadai, de még a dél-amerikaiak is ide sorolhatók. Úgy tesztek, mintha itt multikulturalitás dúlna, görög-római és zsidó hagyományokra hivatkozva a keresztény kultúra bővöletében éltek, egyéni szabadságjogokról beszéltek, óvakodtok a kollektív jogok elismerésétől, abban hitben éltek, hogy nyitottak vagytok, holott kőkekmény monokultúra van. Elsáncolás, önzés. Az átvétel, kölcsönzés, jószomszédság csak látszólagos. Akkor voltatok őszinték, tért át a vádaskodásra, amikor gyarmatosítottatok minket. Mindent tönkretettek. Azóta sem tudunk nélkületek élni …” Sebestyén Mihály (Maszol.ro) Erdély jó híre s neve „Az angol trónörökös kiruccanásairól szóló színes sajtótudósításokat követő romániai tévénézők, újságolvasók milliói számára derülhet ki: vannak az egységes román nemzetállamnak olyan zugai, amelyek képe eltérő attól, amihez hozzászoktak, más az építészeti örökség, másak hagyományaik, más nyelvet beszélnek az ott élők, mégis érdekes és értékes vidékek ezek …” Farcádi Botond (Háromszék)
