Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. május - Civitas Europica Centralis
2015-05-19
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁJUS 19. 17 bűncselekmény hiányában mentette fel Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket. Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke a rehabilitációra utalva azt hangoztatta: a múlt nincs magától, azt az újabb és újabb nemzedékeknek vissza kell hódítaniuk, mert „ha ezt nem teszik, akkor vannak, akik ezt megteszik” – írja a magyarországi sajtó. Hóman Bálint munkásságának ismertetése a Wikipédián (részletek): … „Politikusként az 1930-as évek elejétől mindinkább a németbarát orientációt képviselte. 1932. október 2-tól 1938. május13-ig a Gömbös- (fotó) és Darányikormányban, majd 1939. február 16-tól 1942. július 3-ig a Teleki-, Bárdossy- és Kállaykormányban volt vallás- és közoktatásügyi miniszter. Tárca nélküli miniszter az Imrédykormányban. E minőségében nevéhez fűződik az állami és egyházi befolyást erősítő és az érettségizők szelekcióját is célzó egységes középiskolai törvény megalkotása. Az addigi eltérő tantervek szerint működő humán és reálgimnáziumokat egységes középiskolákká alakította, ezeken belül gazdasági középiskolákat, azaz szakközépiskolákat alakított ki, amelyekben a tanulmányi idő egységesen négy év volt …” (Erdélyi Riport) Tanmese naivaknak és vakoknak „Van egy cinikus mondat: a modern világ arról szól, hogy korszerű manipulációs technikák használatával a társadalmak három százaléka átveri és orránál fogva vezeti a kilencvenhét százalékot. Olyan mondat ez, amelyre napjainkban nem szabad legyinteni. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az emberek többsége igényli is, hogy vezessék őt …” Csáky Pál (Felvidék.ma) Csak a magyarok részéről számít szitokszónak az autonómia? Érdekes cikk jelent meg az ukrajnai helyzettel kapcsolatban Peter Tkačenko, a Hospodárske noviny jegyzetírójának tollából. Szlovák lapban pozitív értelemben jelent meg az autonómia fogalma! A „Koszovói lecke Ukrajnának" című cikkében röviden ismerteti az ukrajnai helyzetet, benne Kárpátalja Ukrajnához való csatolására is visszatekintett. Logikusnak és érthetőnek tartja, hogy a Kárpátalján élő embereket annyira nem izgatja Kelet-Ukrajna sorsa. Hangsúlyozza, nincs is okuk arra, hogy Kijevvel szolidárisak legyenek, már csak a távolság miatt sem, hiszen még Berlin és Strasbourg is távolabbra esik tőlük, mint a Donyeck-medence. Másrészt: Kijev sem törődik a gazdaságilag leginkább elmaradott régiók közé tartozó Kárpátalja problémáival. "Ha Kijevnek szándékában áll, hogy az ország nyugati részében (vagy akár máshol) autoritását megújítsa, nagylelkűnek kell mutatkoznia, támogatnia kell a kisebbségi kultúrát, és azt, hogy a helyben élők saját maguk módján oldják meg saját ügyeiket" - fogalmaz a cikkíró, megjegyezve, hogy a nyugati orientáltságú kormány eddig ezt elutasította, mivel tart a jelentős számú orosz kisebbség körében terjedő szeparatizmus növekedésétől, hiszen e miatt próbálkozott az orosz kisebbségi státusz megszüntetésével is. "Nagy hibát követtek el: Koszovó, Abbházia vagy Dél-Oszétia önállósodása óta tudjuk, hogy a kisebbségek a fővárostól nem akkor távolodnak el, ha autonómiát kapnak, hanem ha azt elveszik tőlük" - zárul Tkačenko jegyzete … (Felvidék.ma) Zászlók és jogállam „Az egyesek által bírált – mert újonnan alkotott – székely zászlót nem az esetleges kormánydöntés legitimálja, hanem az, hogy a helyi közösség elfogadja és a magáénak vallja, vagy sem. A jogszabály ugyanis a legkevésbé sem bízza a leginkább érintettekre, azaz a helyi közösségek tagjaira a jelkép elfogadását. A zászlót az akadémia heraldikai bizottságának kell láttamoznia, majd ezt követően kormányrendeletben döntenek róla. Vagyis a kormány újabb olyan ügyben ragadja magához a döntést, amelyről helyi szinten kellene határozni – és semmilyen garancia sincs arra, hogy az illetékes kormányintézmény nem talál bármikor ürügyet arra, hogy beleköthessen a Bukarestbe a legalázatosabban »felküldött« zászlóba. Persze fölmerülhet, hogy mi szükség van az ilyen szimbolikus küzdelmekre, amikor
