Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 7. 12 politikájával szemben – arra meg aztán semmiképp, hogy az amerikai establishment által manapság ajánlgatott és támogatott politikai modellek iránt rokonszenvet érezzünk …” Tamás Gáspár Miklós (HVG) Két malomkő között „Hamarosan büntetéssel kell számolniuk azoknak az ukrán állampolgároknak, akik kettős állampolgárokként lépik át Ukrajna és az Európai Unió határát, miután az ukrán–magyar határon bevezetik a közös vámellenőrzést – jelentette ki Pavlo Klimkin kijevi külügyminiszter hétfőn. Egy kétnyelvű, ukrán és magyar nyelven tartott szoboravatást követően, az ungvári várban tartott sajtótájékoztatóján a tárcavezető a sokakat érintő kettős állampolgárság ügyével kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva kifejtette: hamarosan véget vetnek a kettős állampolgárság gyakorlatának. Kárpátaljai hírportálok szerint azt hangsúlyozta: Ukrajna alkotmánya világosan leszögezi, „nem lehet szó kettős állampolgárságról, pont”. „Mindenkinek tiszteletben kell tartania az ukrán törvényeket, minden kettős állampolgárnak tudnia kell, hogy le fogják leplezni, és meg fogják büntetni” – tette hozzá Klimkin. A sajtótájékoztató előtti beszédében sokkal nyitottabb volt az ukrán politikus, hangsúlyozta országa európai elkötelezettségét, és példaként említette Kárpátalját, ahol évszázadok óta élnek békében és egyetértésben különböző nemzetiségek és felekezetek. A miniszter szerint a kormány arra törekszik, hogy a kárpátaljai tolerancia általánossá váljon egész Ukrajnában, és az ország legnyugatibb megyéje legyen az európai integráció éllovasa. Klimkin hangsúlyozta, Kijev eltökélt szándéka, hogy eltűnjenek a határok Ukrajna és az Európai Unió között, és visszaálljon a népek egykorvolt közép-európai közössége …” Lukács Csaba (MNO) És a legkegyetlenebb keretlegény fejfáján ma ez áll: A szeretet örök Tíz éve kutatja a szerbiai Bor bányavidékére 1944-ben elhurcolt magyar munkaszolgálatosok történetét Csapody Tamás, év végén jelent meg második kötete a témában. A jogász-szociológus szerint akadt emberséges keretlegény is az embertelenségben, és a legkegyetlenebbek sem bűnözőnek születtek: hogy azzá váltak, abban ők maguk és a körülmények is közrejátszottak „…Kutatóként és mozgalmárként engem már régóta foglalkoztat az erőszakmentesség filozófiája, gyakorlata, ezért 2005 körül belekezdtem a magyar katonai szolgálatmegtagadás históriájának megírásába. Ahogy betekintést nyertem a levéltári anyagokba, a mártírtörténetekben rögtön felbukkant Bor neve. Az a szerbiai tetthely, ahová 1943 és 1944 között a katonáskodást megtagadó szombatista, nazarénus és a Jehova tanúi kisegyházak mintegy kétszáz hívője mellett hatezer zsidót is elhurcoltak, és ott rabszolgamunkára kényszerítették őket. Akkortájt még nem volt alapos ismeretem a bori szenvedéstörténetről, de különösebb előtanulmány nélkül elmentem, s bejártam az egykori kényszermunka helyszíneit. A látottak felkavartak, s utána már nem volt bennem szemernyi kétség: az eredetileg elhatározott szolgálatmegtagadási téma helyett az én kutatói kötelességem a bori munkaszolgálatosok tragédiájának feltárása … Úgy gondolom, hogy a történet egészének pontos megismerése szempontjából nélkülözhetetlen részkérdések alapos kutatását és feldolgozását sikerült eddig elvégeznem. A nemzetközi szakirodalom is nagyon hiányos, holott a bori bányavidéken – a náci Németország háborús rézszükségletének fedezésére – több tízezres létszámban, több nemzet polgárait kényszerítették kegyetlen fizikai munkára. „Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben” – írta a Hetedik eclogában Radnóti Miklós, akit hatezer magyar munkaszolgálatos sorstársával együtt szintén ide szállítottak. A munkaszolgálat
