Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 7. 13 a Horthy-világ hírhedt katonai büntetőintézménye volt. Kezdetben úgymond a megbízhatatlanokat, később azonban – a kor féktelen antiszemitizmusa nyomán, a jogfosztás, a kirekesztés, a végén pedig a fizikai megsemmisítés jegyében – döntően zsidókat soroztak be fegyver nélküli frontszolgálatra, utak, erődítmények építésére, s nem egyszer kiképzés nélküli életveszélyes feladatokra, így aknaszedésre is. Borban sem történt ez másképpen. A napi tízórás robot, a rossz élelmezés és az állandósult kegyetlen büntetések miatt az odahurcolt hatezer munkaszolgálatos közül mintegy hetvenen vesztették életüket …” (HVG) Putyin Pesten „Furcsa egy játékszer ez, de hát a geopolitikai sakktáblák már csak ilyenek. Sokan ülnek az asztalnál, hogy a másik bordájába könyökölve, annak hóna alatt a bábukat taszigálják, miközben fél szemmel a másikat lesik. Orbán Viktor is ott ül, kényelmetlen mattközelben, s talán éppen nagy levegőt készül venni... Mert tételezzük fel - bár sok okunk nincs rá -, a kormányfő van annyira megfontolt, hogy Vlagyimir Putyint nem azért hívta meg Angela Merkel német kancellár nyomában Budapestre, hogy Nyugaton szertefoszlott tekintélyét "csak azért is" Keletről erősítse meg. Amivel csak annyit érne el, hogy az amerikaiakat és az uniót is feldühítené. Bár az előbbiek inkább hajlamosak ilyenkor higgadtan, a Fidesz-hatalomra nézve sok jót nem ígérő, hosszú távú tervek kovácsolásába kezdeni. Merkel néhány órás látogatását sem erősítették még meg hivatalosan, vissza is táncolhat egy hirtelen influenzás roham miatt. Gondoljuk tehát inkább azt, hogy szorult helyzetében a miniszterelnök nagyot álmodott, s egyetlen lendülettel akar félresöpörni mindenkit, hogy váratlan húzással új állást teremtsen a sakktáblán. Hogy ezzel visszanyerje nem csak Washington, hanem Brüsszel bizalmát is. Ha már megkerülni nem tudja, hát új dimenzióba helyezze a korrupciós vádakat és az illiberális állam napi gyakorlatát …” Friss Róbert (Nszv) Mezítlábat a szegényeknek! „Remél(t)em, csak vicc, mégis úgy tűnik, vérvalóság. A peticiok.com honlapon közzétett felhívás mögött valós személyek, és valószínűtlen gondolatok állnak. Ilyesmik: „A Jövő Generációja Egyesület, a CÖF (ők már cáfolták a kapcsolatot – a szerk.) és a Péleusz oktatási központ úgy látja, hogy az embereknek nincsenek gondjaik! A kilátástalanságuk miatt utcára vonulóknál miért van okos telefon, miért van rajtuk márkás nadrág, cipő és kabát? (…) A tüntetők miért nem zsákruhában mezítláb jelennek meg, ha már annyira szegények. (…) Vezessék be a médiaadót, melyet mindenkire terjesszenek ki, aki tévével, rádióval vagy internetes elérésre alkalmas digitális készülékkel rendelkezik. Vezessék be a katonaadót azok számára akik nem teljesítettek katonai szolgálatot, nem tagjai a polgári védelemnek, polgárőrségnek. (…) Aki közmunka programban vagy segélyben részesül annak szabják meg, hogy öltözködhet nyilvános helyen! Tiltsák meg részükre a mobil telefon, internet és kábel tévé használatot.” Érdemes elolvasni az egészet, s bónuszként álljon itt az aláírók neve is. Egres Béla és Lovászi Fruzsina: Jövő Generációja Egyesület, Csongrádi Eszter, Vác. Ott vannak a Facebookon is, lehet velük beszélgetni…” Veress Jenő (Nszv) Kései kesergő - a választási szuperesztendő után „A választási szuperesztendő elmúlt. Azzal a tanulsággal szolgált, hogy a három választás, amely egyszerre is megejthető lehetett volna, szokatlan tüneteket idézett elő a választópolgár viselkedésében. Bugár Béla, a legnépszerűbb szlovák ellenzéki politikus azóta többször kijelentette, en bloc elutasítja a jövőbeni együttműködést az MKP-val, mondván, megmutatkozott, hogy a választópolgár nem kér az effajta házasságból. Ez lényegében pilátusi gesztus, amellyel mindent a választóra hárít, és így "nyenápadnye" kihátrálhat a felvidéki magyarság által kapacitált együttműködésből. Ha jobban megnézzük a dolgokat, nem a házasság intézményével akadt baj Komáromban, hanem az örömapával. Erősen kötődöm ehhez a városhoz, ahol fiatalságom néhány évét eltöltöttem, ezért riadtan szemléltem a választás előtt a magyar tábor megosztottságát, attól félve, a jelöltek körbeverik egymást, és újra a nevető harmadik ér révbe Révkomáromban. De nem csak a
