Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-31
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 1. 19 jelent az iskolakezdés, elképzelem, mennyire repesnek az örömtől, hogy újabb kiadással kell számolniuk. Felemelő érzés lehet azoknak a többgyermekes szülőknek – csemetéik adottságait és kasszájukat figyelembe véve – megszabniuk, melyik tankönyveket vásárolják meg, vagy melyiktől fosszák meg gyerkőceiket. Sajnos sokan még az alapvető tanszereket sem tudják beszerezni, nem beszélve az iskolai étkeztetésről …” Almási Irén (KISZO) 25 év – mit láttunk előre? „Negyed évszázad egy ember, de még egy nemzedék életében is annyira hosszú idő, hogy még a felmerülő kérdéseit sem igen lehet ennyivel előre látni, nemhogy a válaszokat; a problémákat sem, nemhogy a megoldásokat, eredményeket. Jómagam egyszerre emlékszem élesen és homályosan azokra a bejegyzés körüli helyzetekre és arcokra, a bukaresti általános és „magyar” légkörre. Azt persze hamar eldöntöttem, hogy politikus nem leszek, maradok a sajtóban. Mondogatta szegény Sütő András, hogy már Bukarest és a román alkat ismereténél meg a nyelvtudásomnál fogva is a parlamentben lett volna a helyem, de ez kicsivel később volt. Akkor, év elején Domokos Géza hívott, talán a legelső országos tanácskozáson jelen is voltam (Domokos mellett Horváth Andor ült, Szőcs Gézára, a mellettem ülő Szilágyi Zsoltra emlékszem még), de már a nagyváradi kongresszusra szimpla szerkesztőként mentem. Közben persze tudtam Gálfalvi Zsolt külföldi misszióiról. Legfőképpen a kezdeti két-három összejövetelről a kedves jó Domokos Géza töprengő arcára emlékszem. Sokszor elgondolkoztam utána is: miért kellett ez neki? De így a kérdés nem helyes. Nem neki „kellett ez”, hanem a helyzetnek volt szüksége őrá. Mert Domokos megszokta a nagy dolgok felelősségének vállalását. Mert bizonyított egy olyan intézmény, a Kriterion Könyvkiadó létrehozásával és működtetésével, amely nem csak kultúránkhoz, szellemi gyarapodásunkhoz, de nemzeti önbecsülésünk és méltóságérzetünk fenntartásához is hozzájárult. Ne feledjük és ne tagadjuk: nagyon fontos volt, hogy értette a bukarestiek nyelvét, az intézmények nyelvét, jó volt a megítélése román politikai és civil körökben, ismerték, és nem csak elfogadták, de szerették is a románok …” Ágoston Hugó (Maszol.ro) Különbségek elemzése „Péter Tündét két és fél évre ítélték, Nagy Zsoltot és Kerekes Gábort négy évre. Azt, aki minden bizonnyal korrupt, kevesebbre, mint aki minden bizonnyal nem az. Ez mindent elmond a romániai igazságszolgáltatásról. De mit mond el? Egyrészt azt, hogy a Băsescu elnöksége alatt nagy dérrel-dúrral meghirdetett korrupció elleni harc legalábbis kétélű. Kétség sem fér például Dan Voiculescu bűnösségéhez, mégis látnivaló, hogy a hangos csapkodásnak ártatlan áldozatai vannak, miközben Elena Udreát csak most, szeretett elnökének politikai halála után idézhette be a DNA, holott a gyanú kezdettől ott lebegett fölötte, és hol vannak még a börtöntől az igazi korruptak olyan képviselői, akik méltó tagjai lehetnének a Serény Múmiák klubjának. Emlékszünk a halhatatlan Rejtőre: „Ha valamennyi bűncselekményüket letárgyalnák, és az előrelátható halálos ítéleteket átszámítjuk egyenként 15 évi börtönre (a kitöltött vizsgálati fogsággal együtt), akkor a British Museum legrégibb múmiájának életkorát kapjuk végeredménynek.” Másrészt azt, hogy a korrupció elleni harc – politikai játszma. Hiába dühöngenek egyesek a neten, mondván, a politikusok bűnhődjenek meg (és hiába értem ezt a dühöngést, hiszen nekem is elegem van ebből a Romániából), egészen egyértelmű, hogy van, aki „ki tudja szedni magát”, és van, aki nem; sőt, olyan is akad (Nagy és Kerekes erre példa szerintem), aki egy ronda játszma áldozata …” Demény Péter (Maszol.ro) Munkára fel! „Jó hír, hogy az Európai Parlamentben (EP) a Fidesz-KDNP képviselőcsoportja tizenhárom módosítóval járult hozzá, hogy Szerbia tegye végre helyre a kisebbségi nemzeti tanácsokra vonatkozó jogszabályokat. Ismeretes, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS), több mint egy éve, a nemzeti tanácsokról szóló törvény rendelkezéseit
