Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 4. 11 Riadók „Amikor 2001-ben egyik óráról a másikra kiderült, hogy a magyar honvédelemnek nem az USA F–16-osaira, hanem a svéd Gripenekre van szüksége, morcosak voltak ugyan az amerikaiak, de különösebb palávert, legalábbis nyilvánosan, nem csináltak. Azóta többékevésbé kiderült, hogy országokat átívelő panama lehetett az ügy mögött, svédek, osztrákok vizsgálódtak, egy kedves, lobbizásból tengődő arisztokrata ellen per is folyik Ausztriában, de a magyarokat akkor sem érdekelte különösképpen az üzletet körbelengő gyanú. Más időket élünk már, illetve a fene tudja, mert az amerikaiak most is a kulisszák mögött próbáltak intézkedni, miközben a közvélemény erről valószínűleg szintén pusztán a növekvő morcosságukról értesült volna, ha a Fidesz-kommunikáció izgalmában nem nyúl a megszokott szisztémához: elővágni, ellenváddal élni, móresre tanítani az ellenfelet. Már alig emlékszünk az eredetileg megszellőztetett okra, mármint hogy amerikai érdekeltségeket vizsgál a NAV. A kitiltások belföldi fogyasztásra szánt magyarázatára azóta ezernyi variáció született. Én mindet elhiszem, külön-külön és egyben is. Úgy néz ki azonban, hogy a levetett uniós és amerikai iga sem hoz automatikusan Kánaánt, ezért további országvédelmi stratégiáknak kell készülniük, mert a támadások nem lankadnak, a titkosszolgálatok ezerrel dolgoznak a magyarság porba tiprásáért – ahogy látom, 2015 is az éberség jegyében fog eltelni, nem megfeledkezve az okkupációt orvul támogató belső erők lefegyverzéséről …” Tamás Ervin (Nsz) A magyar „csoda” „Kormányzati oldalon az elmúlt időszakban olyan gyakran emlegették a nagyszerű makrogazdasági számokat és az „unortodox” gazdaságpolitika sikereit, hogy a „gazdaságpolitikacsinálókon” túl már a közgazdászok is hinni kezdenek a csodában, a kitépett szárnyú dongó repülésében, avagy a gazdasági fellendülés eljövetelében. A tények azonban egészen mást mutatnak! A kormányzati propaganda nagy ünneplésbe kezdett annak örömére, hogy EU-s összevetésben is kiemelkedő növekedési ütemet tudtunk elérni az utóbbi három negyedévben. Valóban, a 3,5-3,6 százalékos negyedéves GDP-növekedés szép eredménynek számít a válságtól sújtott régióban. Éves szinten 2014-ben minden bizonnyal 3 százalék feletti lesz a növekedési ütem, még akkor is, ha az utolsó negyedévben már lassulni fog a fellendülés. Ha azonban felidézzük, hogy 2010 és 2013 között összességében csak 2,7 százalékkal bővült a magyar GDP, ami éves szinten alig haladta meg a fél százalékot, akkor már nem lehetünk olyan felhőtlenül boldogok. Különösen akkor nem, ha beszámítjuk azt a tényt is, hogy az adott időszakban az Európai Unió nettó támogatása összességében a GDP-nk 15-18 százalékát tette ki. Ez a hatalmas többletkereslet mindössze 6 százalékos növekedést tudott generálni (beszámítva a 2014-es várható 3,2 százalékos növekedést is). Vagyis a sokat emlegetett és várt multiplikátor hatás egyáltalán nem érvényesült. Hogy miért nem, annak több oka is van. Az egyik az, hogy a háztartások súlyos eladósodottságát még mindig nem rendezte a kormány, ezért az adósságdeflációs spirál tovább működik. A másik ok az, hogy a kormányzat voluntarista gazdaságpolitikája olyan bizonytalan környezetet teremtett, amelyben a vállalkozások nem akarnak befektetni. Így aztán a külső keresletélénkítés nem többletként, hanem a hiányok pótlásaként jöhetett csak számításba …” Mellár Tamás (Nsz) Mit kívánhat a magyar nemzet? „Úgy tűnik, nem csak mi, magyarok szeretünk sarkosan fogalmazni és időnként „sarkosan” is élni, nem csak minket csábítanak éles és éppen ezért többnyire hamis alternatívák, nem csak mi osztunk kettőbe az égvilágon mindent: közéletet, politikát, kultúrát. Urbánusok és népiek, balosok és jobbosok, vagy – bibói szóhasználattal élve
