Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 4. 12 – hamis realisták és túlfeszült lényeglátók vitáznak egymással szüntelenül. Illetve egy ideje már nem is vitatkoznak, hiszen nincsenek beszélő viszonyban. Lehet, hogy magyar átok volt ez valamikor, de ma már kezd összeurópai nyavalyává válni, hogy például a nemzet, nemzetek továbbélését szembeállítjuk az egységes Európa koncepciójával. 2014. május 30-án Budapesten Jürgen Habermas, a modern szociológia és kommunikáció egyik guruja fogalmazta ezt meg, nyilván nem először: „Állampolgári és európai szolidaritásra van szükség a nacionalizmus helyett.” Arra utalt, hogy idejét múlta a „nemzetek Európája” elképzelés. Hasonlóképpen sarkítva, de ellenkező előjellel beszélt erről valamikor 2002-ben Orbán Viktor: „Magyarországon a baloldal internacionalista, az MSZP–SZDSZ-kormány internacionalista, míg a polgári ellenzék pedig egy nemzetek Európájában gondolkodó politikai erő.” Vagyis nincsen más választásunk, mint egy vegytisztán liberális, az egyén szabadságát már-már abszolutizáló vagy ezzel szemben egy konzervatív, az európai integrációt csakis a kollektív entitások, elsősorban a nemzetek szövetségének tekintő elképzelés mellé állni. Feltehetjük ugyan megint a bő másfél évszázaddal ezelőtti kérdést, hogy mit kíván a magyar nemzet, de míg akkor, 1848 márciusában ennek valós politikai, társadalmi és jogi tartalma volt, ma már csak egy tetszetős alternatíva illusztrálására szolgálhat: annak, aki magyar és az is akar maradni, habozás nélkül oda kell állnia a „nemzetek Európája” – valójában a „nemzetállamok Európája” – koncepció mellé, hiszen a túloldalon tulajdonképpen a mindenféle nemzeti, etnikai, regionális kötődésüktől megszabadított egyének Európáját kaphatja csupán. Ezek szerint továbbra is csak tizenkilencedik századi, de akkor kudarcot vallott nemzetállami céljait adhatja a kérdésre feleletként a magyar nemzet,mert ellenkező esetben lemond közös nemzeti jövőjéről, és „elengedi a kezét” tagjainak, hogy ki-ki boldoguljon a maga módján Budapesttől Brüsszelig, Marosvásárhelytől Londonig. Rossz választás ez. Számomra legalábbis elfogadhatatlan, és úgy vélem, az Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján vagy a környező országokban másutt élő magyarok számára is …” Markó Béla (Nsz) Bolgár narancs, avagy két uniós tagállam esete a Déli Áramlattal „Sosem hittük volna, hogy egyszer Bulgáriába megyünk demokráciát tanulni. Most azonban úgy áll, hogy a balkáni országban egy egyszerű közérdekű adatigénylés nyomán nyilvánossá vált az elmúlt évek legnagyobb, egy Roszatom-projekt és a Déli Áramlat befuccsolását is közvetlenül érintő energetikai botránya, ilyesmi pedig nálunk aligha fordulhatna elő. A tanulságos történetet a New York Times írta meg. Nem csak az derül ki belőle, hogy Oroszország túlságosan mélyen belemászott (korrupcióval, zsarolással, titkosszolgálati módszerekkel) a bolgár belpolitikába és a bulgáriai politikai döntések befolyásolásába, hanem az is, hogy a magyar és a bolgár történések között – a figyelemreméltó különbségek mellett – feltűnően sok a párhuzam …” Jávor Benedek ( http://javorbenedek.blog.hu/ ) Kreatívok és kreatúrák Demszky és Kasza valóságnak fogadják el saját összeesküvéselméleteiket „A nagy orbáni modellkísérlet próbája most ugyanaz, mint a pudingé: elfogyasztják-e; van-e rá társadalmi kereslet? Sokáig (négy éven át) úgy tűnt: igen. Ezt támasztotta alá a kétharmados újrázás. Mi történt október óta? Tényleg az elfuserált netadó a légy a tejben? Vagy valóban a külpolitikai ármány áldozata a legitim magyar kormányzás? Politikai számvetést készíteni egy távozó esztendőről lehet értelmiségi pótcselekvés, de egy új reménység kezdete is. 2014-re visszatekinteni mégis kitüntetett aktus, mert soha nem nyert még a jobboldal egy esztendőben három nagy választást. (A baloldal sem.) Az meg alighanem világcsúcs bolygónk demokratikus fertályán, hogy egy politikai blokk zsinórban kétszer kétharmadot szerezzen a fő (parlamenti) voksolásokon. Azt gondolná a polgár: ilyenkor
