Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-19
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 19 . 11 V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Európai reformnemzedék „Lev Tolsztoj 1905. január 20-án Makovicky feljegyzése szerint ezt mondta a dekabristákról: „Kiválasztott emberek voltak valamennyien; mint amikor mágnest húznak el egy vasreszelékkel teli halom fölött, s a mágnes kiszedi belőle a vasat. De a parasztok rétegét ez a mágnes meg se mozdította.” Vajon mi volt a mágnes? Ahogy Tolsztoj gondolta: a napóleoni háború győzelembe fordított veresége? Az elmaradt reformok? Az orosz küldetés? Látták a Nyugatot, bejárták a napóleoni, majd Napóleon utáni Európát, és be akarták érni? Ez jutott eszembe, amikor felidéztem a két londoni emigráns, az irodalomtörténész Czigány Lóránt és a történész Péter László 1990-es válaszát a Századvég körkérdésére a népi–urbánus ellentétről. Szerintük a magyar történelemnek négy reformnemzedéke volt. Az első az 1825– 1848-as, a reformkor nagy nemzedéke: Széchenyi és Kossuth, Deák és Eötvös, Wesselényi és Szalay, illetve a többi nagyok, akik elsősorban jogászi tudással rendelkeztek. Kiválasztott emberek voltak … Mint annyiszor, ránk borult az agresszív bezárkózás, a mindent tudó, akaró, megoldó nemzeti/szociális provincializmus, ahol a mi államunk, a mi vezetőnk mindent tud, akar és megold helyettünk és felettünk. Az állam, a vezető válik mágnessé, vonzza magához elit és nép vasreszelékét. Magyarrá válni gyorsan lehet, még ha idegenszívűeknek nem is könnyű. Mások kirablása árán lehet ház, autó, medence, és a minden bizonytalan, bármikor megroppantható világban ébredhetsz minden reggel arra, hogy ha a felcsúti Mekka felé fordulva, leborulva elvégzem a szükséges imákat, van jövőm. „Szocializmus egy országban” sztálini eszméjének alkalmazásával „orbánizmus egy országban”. A szélesebben vett Európában, Írországon és Skócián át, Portugáliától Katalónián keresztül Flandriáig, Franciaországtól Finnországig, Magyarországtól Litvánián át Ukrajnáig és onnan Oroszországig, az etnikai nacionalizmus kísértete járja be Európát …” Lengyel László (Nsz) Minimumprogram „Nincs deja vu. Ha néha azt hihetjük is, hogy ezt már átéltük egyszer, csalóka az érzés. Nincs egypártrendszer, még ha a Fidesz úgy tesz is. Orbán nem Kádár, még ha mind gyakrabban őt juttatja is eszünkbe magyarázataival. Nem lehet visszamenni 89-be, nem lehet újra megszervezni az akkori kerekasztalt, még ha sokan szükségesnek is tartanák. Igaza van a görög gondolkodónak, Hérakleitosznak, minden mozgásban van, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Tanulni azonban lehet a múltból. Az elmúlt 25 évből, meg az azelőtti negyedszázadból, nem különben az utóbbi négy-öt esztendőből. Minden történetből, minden életútból és persze minden hibából. Négy jóakaratú ember a múlt hét végén félreverte a harangokat. Azt mondják, nemzeti tragédia fenyeget. Átfogó társadalmi, politikai, szociális és gazdasági válság küszöbén áll az ország. És ha így folytatódik, keményedő diktatúrával kell szembenézni …” Sebes György (Nszv) Negyedszázados a rendszerváltoztatás. Nem ilyen lovat akartunk? - Interjú: Fazekas Csabával Huszonöt éve volt a rendszerváltoztatás Magyarországon. Ha volt. Ha tényleg volt, gyalázatos-e a teljesítménye, miként azóta időről időre kritikaként megfogalmazzák, lényegében attól függetlenül, hogy a kritikus hatalmon van-e, vagy ellenzékben? Fazekas Csaba történésszel, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatójával beszélgettünk „…Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, mindent ki kell dobni a szemétbe, mert ez a huszonöt év teljes kudarctörténet. Inkább a sikertörténet fogalmához áll közel, még akkor is, ha huszonöt év alatt keletkeztek új feszültségek, nem igazolódott sok előzetes várakozás. Legalábbis a 2010-es évek elejéig maradéktalanul érvényesültek a 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját