Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-10
K ISEBBSÉ GI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 11. 16 professor emeritus címet adományozták számára. A nyugdíjba vonulás azonban nem jelentett semmittevést …” Balassa Zoltán (Felvidék.ma) Újévi gondolatok „Még fel sem ocsúdtunk a szilveszteri mámorból, a Smer máris megkezdte választási kampányát a 2016-os parlamenti megmérettetésre. A kormányfő és pénzügyminisztere az esztendő második napján bejelentette: tavaly az állam jobban gazdálkodott, mint tervezte, ugyanis az államháztartás hiánya 400 millió euróval alacsonyabb lett a tervezettnél. Mennyivel nagyobb lenne az örömünk, ha ennek az összegnek egy jelentős részét az ország régiói közti gazdasági, szociális,infrastrukturális különbségek csökkentésére használta volna fel a kormány. Jobban örültünk volna, ha munkahelyteremtéssel növelni tudtuk volna a foglalkoztatást régióinkban, vagy ha a pénz egy részét a déli közúthálózat fejlesztésére költötték volna. Szívesen vettük volna, ha az egészségügy is többet kaphatott volna a pénzből, hiszen a daganatos betegségek terén a Komáromi járás sajnos első az országban. Elkelt volna egy kis pluszpénz a kisebbségi kultúra erőteljesebb támogatására is. Mi, az ország déli részén élők joggal gondolhatjuk, hogy a közteherviselésben egyenrangúak vagyunk, viszont a javak elosztásában távolról sem. Vannak persze olyan dolgok is, amelyek megoldásához csupán kis jóakarat, megértés és empátia kellene. Az ígéretek ellenére kisebbségi kormánybiztosunk még mindig nincs, a nemzetiségi tanács összetétele figyelmen kívül hagyja az egyes nemzetiségek lélekszámát …” Szigeti László (Felvidék.ma) Nem vagyok Charlie, de lehetnék „Hatalmas viták zajlanak az online nyilvánosságban a párizsi tragédia lehetséges tanulságairól. Tisztázzunk néhány fontos kérdést. Az internet népe már csak olyan, hogy szereti a spekulációkat meg a zsigeri reakciókat. Amióta Párizsban lemészároltak szinte egy teljes szerkesztőséget, egyikből sincs hiány: az összeesküvéselméletektől (a támadást valójában megrendezték, akárcsak kilencpertizenegyet, a tudjukkik) a Charlie Hebdo karikaturistáinak felelősségét firtató nézetekig terjed a skála, és még azon is túl, a politikai korrektség már-már kóros megnyilvánulásain (a terroristák vallási hátteréről beszélni megbélyegzés!) a felbugyogó iszlámgyűlöletig. Mivel zsurnaliszták volnánk, különösen érzékenyen érint az a felvetés, miszerint az erőszak ugyan elítélendő, de a francia karikaturisták végső soron maguknak keresték a bajt, mert mások világnézeti és vallási nézeteinek megsértése nem lehet része a szólásszabadságnak. Durvább megfogalmazásban: Charliék azt kapták, amit megérdemeltek. Tennék egy rövid kitérőt, csak hogy világossá tegyem, milyen alapról beszélek. A Charlie Hebdo a harcos francia antiklerikalizmus baloldali hagyományainak zászlóvivője volt, amelynek szellemisége egyáltalán nem áll közel hozzám … Van azonban egy rossz hírem: attól, mert én így gondolom, nem kötelező így gondolnia másnak is, ugyanis a véleményszabadság nem egyéni ízlés kérdése. Mindez azt jelenti, hogy amit a Charlie Hebdo művelt, bőven belefér a szólásszabadságba. A szólásszabadság ugyanis nem más, mint ami a megnevezéséből következik: a szólás szabadsága. Kimondhatok olyasmit, amivel megbántom mások érzékenységét, anélkül, hogy bántódásom esnék, és vice versa. Dönthetek úgy is, hogy visszafogom magam például a valláskritika terén, de ne azért kelljen így döntenem, mert a fejemnek szegezett kalasnyikovok erre kényszerítenek …” Papp Attila Zsolt (Főtér.ro) A képviselő úr első vizsgája „Minden bizonnyal sokan megfigyelték: egyik-másik állami tisztségviselő a fejlődés fordított útját járja be. Politikussá születésekor tehetséges, képzett, felkészült, tele van, ha nem is világ-, de legalább országmegváltó elképzelésekkel. A bársonyszékben eltöltött hosszabb-rövidebb idő (kinek mennyi adatik) a leépülés korszaka kell legyen, mert menesztése után azonnal kiderül róla, hogy tehetségtelen, a posztra teljességgel alkalmatlan, nemhogy elképzelése, de még csak kósza víziója sem volt az általa vezetett területről. Vajon mi történik abban a bizonyos köztes időszakban? Vannak esetek, amikor
