Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-10
K ISEBBSÉ GI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 11. 17 semmi. Példaként említhető, hogy szakmai berkekben lényegében így értékelik azt a teljesítményt, amit a Majdan utáni két agrárminiszter „produkált”. Aztán akadnak helyzetek, amikor ez a semmi is felértékelődik, mert a magas hivatal ura jobban tette volna, ha politikai szózat helyett inkább viccet mond. Igaz ez a Pavlo Klimkin ungvári sajtótájékoztatóján elhangzottakra. Sem a magyarországi, sem pedig az ukrajnai média nem sajnálta a teret a külügyminiszter kettős állampolgárságról tett kijelentésének kommentárjaitól. Mint ismeretes, a diplomácia vezetője kilátásba helyezte azon kárpátaljaiak megbüntetését, akik felvették a magyar állampolgárságot. A közhangulatra jellemző, hogy még az ukrán honlapokon megjelent hozzászólások túlnyomó többsége is elítéli a miniszteri szigort. Voltak, akik arra emlékeztettek, hogy a kormányban, a parlamentben nyüzsögnek a több útlevéllel rendelkezők. Mások azon élcelődtek, hogy a külügyek irányítójának az országban uralkodó helyzetben egyéb dolga is akadna a riogatás helyett. A miniszteri kijelentés komoly dilemma elé állította Brenzovics Lászlót is. A KMKSZ elnöke ugyanis a Porosenko Blokk képviselőjeként a kormányt adó koalíció tagja. Viszont mégiscsak visszatetsző lett volna, ha egyetlen magyar honatyaként, aki széltében-hosszában hangoztatta, hogy legfontosabb képviselői feladatának a magyarság érdekvédelmét tartja, nem reagál Klimkin fenyegetésére. Ez volt tehát Brenzovics első parlamenti vizsgája …” Csabay Attila (TiszaNews) Könczey Elemér: Különbség van a véleményszabadság és véleményszabadosság között „Különbség van a véleményszabadság és a véleményszabadosság között. Kritizálni akkor lehet tényszerűen, érdemszerűen, minőségi szinten, hogyha nagyon pontosan ismerjük a részleteit annak, amit kritizálunk, és tudjuk, mi a célunk, miért tesszük azt …” (Szabadság) Mi vár ránk az idei évben? „Brüsszel szerint Horvátország a legrosszabbul teljesítő tagállama az Európai Uniónak. Hazánk külföldi adóssága oly mértékű, hogy a súlyosan eladósodott országok közé sorolják. Továbbra is 300 ezer fő felett van az állástalanok száma, de azok közül, akik dolgoznak is, sokan, mintegy 40 ezren több mint három hónapja nem kaptak fizetést. Hiába a törvényi intézkedések, a „szégyenlisták”, ma is kilencezer fölött van azoknak a munkaadóknak a száma, akik több havi fizetéssel tartoznak alkalmazottaiknak. Így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy majd 320 ezer embernek zárolták a számláját. A keresőknek némi vigaszt jelent, hogy növelték a kereset adómentes részét, így a horvát átlagfizetés 100 kúnával lehet magasabb. Ez a január 1-jétől életbe lépő, a jövedelemadóról szóló törvénynek köszönhető, amely több pontjában is változik …” Micheli Tünde (ÚMKÚ) A média háborúja és a propaganda diadala „Súlyos etikai és szakmai kérdések nyomasztják manapság a világot: Miért adja meg magát az újságírás a propagandának? Miért bevett gyakorlat a cenzúra és a hírtorzítás? Miért válik a BBC oly’ gyakran a ragadozó hatalom szócsövévé? Miért tévesztik meg olvasóikat olyan újságok, mint a New York Times és a Washington Post? Miért nem tanítják meg rá a fiatal újságírókat, hogy megértsék a média igazi célját: hogy kétségbe vonják a fennkölt állításokat és megkérdőjelezzék a hamis tárgyilagosság alantas céljait? Miért nem értetik meg velük, hogy a hivatalos média lényege nem az információ, hanem a hatalom? Nyomasztó kérdések ezek. A világ egy nehéz háborúval néz szembe, talán egy nukleáris összecsapással, emellett az Egyesült Államok eltökélt szándéka Oroszország, végső fokon Kína elszigetelése és provokálása. Az igazság a feje tetejére állt, kifordult magából és mindezt újságírók követték el, ideértve azokat, akik a 2002-es iraki vérfürdőhöz vezető hazugságokat terjesztették. A kor, amiben élünk, olyan veszélyes és a közfelfogás annyira eltorzult, hogy a propagandát már nem tarthatjuk „láthatatlan kormánynak”, miként azt Edward Bernays mondotta, ugyanis a propaganda már maga a kormány. Közvetlenül, ellentmondásoktól sem tartva diktál nekünk, legfőbb célja uralkodni rajtunk. Befolyásolja azt, ahogyan a világot érzékeljük, és azt a képességünket, amivel
