Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 9. 13 ott nőttek fel a város szívében, ahol áldozataik többsége is. Az Európát veszélyeztető terrort olyan gyűlölet táplálja, amely nyitott társadalmakon belül halmozódott fel elviselhetetlen szintre egymás mellett élő, de egymástól különféleképpen rettegő emberek között. Már csak ezért is sántít a párhuzam a New York-i ikertornyok elleni merénylettel. Amerikát kívülről érte támadás, Európát belülről. Ennél is fontosabb viszont, hogy visszafogottabban reagáljunk, mint Washington. Szeptember 11-e után a gyászt bosszúvágy váltotta fel, és az Egyesült Államok sebzettségében feladta alkotmányának alapjait. Európa ezt semmiképpen sem teheti, már csak azért sem, mert nincs külső ellensége, aki ellen fordulhatna, csak egyre égetőbb belső problémái. Európában kell megakadályozni, hogy a civilizációk összecsapásának korába lépjünk …” (Nsz) Cigányútra ment a DK „Politikai vitairat – ezt az alcímet viseli a Demokratikus Koalíció (DK) alelnökének könyve, melynek főcímébe mintha tévedésből került volna a „ne” szócska: „Ne bántsd a cigányt!” – hisz ő egyre csak bántja. Eddig a „liberális véleményterror” miatt nem lehetett őszinte a szegény szerző, de most bepótolja! Könyvéről Marsovszky Magdolna és Hell István lesújtó ítéletet mondtak az egyébként DK-közeli Galamus.hu-n. Debreczeni válaszolt is nekik, és persze kikérte magának, hogy szövegkörnyezetükből kiragadták a mondatait, és olyan állításokat tulajdonítottak neki, amiket ő csak idézett. Tény, hogy nehéz kihámozni a szövegből Debreczeni saját gondolatait, mert van hogy egy teljes fejezetnyit, 15 oldalt (!) idéz Bencsik Gábortól, a „pitypangos” Fidesz-közlöny, a Magyar Krónika főszerkesztőjétől – egyetértőleg. Debreczeni– Bencsik szerint például a romagyilkosságokat elkövető „terroristák” többek között a „tehetetlen dühöt” érző milliók frusztrációját fejezték ki. S hogy mitől frusztrálódtak milliók? Debreczeni–Bencsik komolyan állítja: attól, hogy „hazugságra kötelezik őket”, „nem mondhatják ki őszinte véleményüket a cigányokról” (154. o.). Mintha nem cigányozna útonútfélen boldog és boldogtalan Magyarországon. Debreczeni annak az abszurd tézisnek szenteli könyvét, hogy Magyarországon a „cigánykérdés tabusítása” van érvényben (168. o.), s ez a bajok legfőbb forrása. Persze csupán az a beszéd „tabu” (szerinte), amely egységes egészként tekint a cigányságra, szakít „a többségi kirekesztés és rasszizmus” áldozataként való beállításukkal (11. o.), s kimondja kollektív felelősségüket …” Erőss Gábor (Nsz) Mindennapi őrültségeink „Megrázta a világot a szerdai párizsi terrorakció. Jogosan: a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében történt, tizenkét ember halálával járó hidegvérű mészárlás barbár dolog, jóérzésű ember számára elfogadhatatlan cselekedet. A sokk elmúlta után azonban fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Azért is, hogy a jövőben ne történjen, ne történhessen hasonló szörnyűség. És persze azért, mert ezekről a kérdésekről eddig nem lehetett szabadon beszélni – aki halkan és óvatosan szóba hozta, azonnal földbe döngölték a véleményterroristák. Először vegyük a szólásszabadság kérdését! Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Tényleg ennyire fontos a megbotránkoztatás joga, hogy megéri belehalni? És szabad-e tréfálkozni valakinek a hitével? Ha mindennel szabad, akkor miért volt bűn az, amikor az egyik magyar humorista az ELTE környékén erőszakra váró nőkről humorizált? Van-e érdemi különbség az erőszak áldozatán való nevetés vagy az öreg, beteg egyházfőn való élcelődés között? A másik fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról
