Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. október - Civitas Europica Centralis
2014-10-31
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. OKTÓBER 31. 18 Demokráciát!” Pontosan abban a ritmusban és azzal a hangsúlyozással, ahogy utoljára 1988ban hallottam budapesti tüntetésen (89 derekától már nemigen). Ez azt mutatja, hogy kavarhat és butáskodhat bármit a regnáló politikai elit (és nemcsak az Orbán-kormányzatra gondolok), épp elegen ma is pontosan tudják, mi afő baj.Hogy mi az, aminek a minősíthetetlen kormányzás csak a tünete. A magyar miniszterelnök fél nappal a költségvetési törvényjavaslat benyújtása után, péntek reggel a rádióban közölte, hogy az internetadót, „ebben a formában nem lehet bevezetni”, helyette januárban „nemzeti konzultáció” lesz az internet „szabályozásáról és pénzügyi kérdéseiről”. Sokan tapsoltak az éles eszű taktikai húzásnak, mások viszont a tiltakozás győzelmeként értékelték. Pedig se ez, se az nem volt. Legföljebb annyi történt, hogy Orbánnak nem ment el a politikai esze, és mivel pártjában és államában ehhez csak neki van jogosítványa, véget vetett a kormányzati harakirinek. Ha ekkora cirkusz van miatta, akkor most nem erőlteti tovább, nem szerez a kormányának sok új, hangos, vagy kevés új, de nagyon befolyásos ellenséget. A szárnysegédek, Varga Mihálytól Rogán Antalon át Németh Szilárdig, gondolkodás nélkül folytatták volna, nekik csak erre van jogosítványuk. Az interjúból világosan kiderült, hogy Orbán most pénteken ugyanazt gondolta, mint a múlt pénteken. Mindennél fontosabb, hogy az államháztartási hiány kevés (jövőre például 2,4 százalék) legyen, különben nem jönnek az uniós eurómilliárdok, amiket gazdasági háttérembereinek feltőkésítésére és (ezáltal, de közvetlenül is) politikai hatalmának további erősítésére fordíthat, köszi, Brüsszel …” Széky János (Paraméter.sk) Köszönet a munkájáért! „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” – írja Kodály Zoltán. Ahhoz, hogy megszerezzük, ápoljuk és továbbvigyük, szükség van olyan személyekre, akik szívvel-lélekkel dolgoznak e nemes cél érdekében. Az elmúlt napokban, hetekben honfitársaink közül újabb két személy vehetett át magyar állami kitüntetést. Viola Éva a tengermelléki magyarság megmaradásáért dolgozik. A díjátadón akkor a zágrábi magyar nagykövet kifejtette, hogy az elismerés szimbólumértékű is, mert nemcsak a kitüntetett számára fontos üzenet, hanem mindazok számára is, akik a magyarság megmaradásáért dolgoznak Horvátországban. Mert mint mondta, a magyar állam igenis számon tartja és elismeri mindazok munkáját, akik mindent megtesznek azért, hogy a magyarság identitása, kultúrája megmaradjon ebben az országban. A múlt héten Ognjenović Kettős Zsuzsannát, a mi Zsuzsa tanárnőnket tüntették ki, akinek a horvátországi magyarság körében kifejtett közel négy évtizedes áldozatos oktató-nevelő munkáját, valamint fáradhatatlan kultúraszervező és hagyományőrző tevékenységét ismerték el ezzel …” Micheli Tünde (ÚMKÚ) H H i i s s t t ó ó r r i i a a Sztálintól kapott autonómiát Székelyföld Rákosiék a román kommunisták belátására bízták az erdélyi magyarok sorsát, egy kevés és rövid ideig tartó autonómiát csak Sztálin parancsára élvezhettek. A székelyég még Árpád-házi királyainktól kapott széles körű kiváltságokat a keleti határ védelméért cserébe. Gyakorlatilag teljes adómentességet és belső autonómiát élveztek, területükön vármegyéket sem alakítottak ki. Az egymást követő uralkodók az évszázadok során megnyirbálták, vagy olykor figyelmen kívül hagyták a székely szabadságot, de eltörlése fel sem merült. „A Habsburg uralom beköszöntével Székelyföld kezdte elveszíteni kiváltságait, a polgári Magyarországon már nem volt helye hasonló különállásnak: a székelyeket három és fél vármegyébe tagolták be. Trianon után sorra születtek Erdély és a Székelyföld autonómiájáról szóló tervek, ám Bukarestben ezeket meg sem hallották. A változás