Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. október - Civitas Europica Centralis
2014-10-31
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. OKTÓBER 31. 19 hirtelen és váratlanul jött 1952-ben, a magyar-román viszony mélypontján” - írja a Múltkor.hun Csernus Szilveszter . Az erdélyi és anyaországi magyarok kapcsolat megsz ű nt, a két ország állampártja között befagyott a párbeszéd. Romániában letartóztatási hullám és koncepciós perek indultak a magyar értelmiség megfélemlítésére, bármiféle autonó mia említése revizio nista összeesküvésnek számított … (Hír24) A Csemadok reformkommunistái az 1960as években A szocialista rendszer átalakítására irányuló reformtörekvések Csehszlovákiában a „keményvonalas” 1950-es éveket követő évtizedben, az „enyhülés” időszakának tekinthető 1960-as évek végére érték el csúcspontjukat. Ez a folyamat szorosan összekapcsolódott az 1960-as évek közepéig jórészt tabuként kezelt nemzeti–nemzetiségi kérdés rendezését szorgalmazó törekvésekkel. A cseh-szlovák viszony mellett szükségszerűen felmerült a magyar, lenyel, ruszin és a német kisebbségi kérdés újragondolásának a szükségessége. A nemzetiségi kérdés pedig az állampárton belüli reformkommunisták egyik legfontosabb eszközévé vált érdekeik érvényesítése kapcsán (Bumm.sk) Menekülés, kitelepítés, lakosságcsere A Magyar Tudományos Akadémia tagját Dr. Romsics Ignác történészt a két világháború után diktált határváltozások néhány kevésbé ismert aspektusáról kérdezte Szilágyi Aladár „…Lloyd George és még néhányan úgy látták, a határ menti magyar területeket, ahol magyar többség élt abban az időben, nem szabadna Magyarországtól elcsatolni, mert ezzel egy újabb nagy konfliktusnak az alapját fogják megteremteni. Tehát nem a történelmi Magyarország mellett érvelt, hanem azt javasolta, hogy a határ menti területek, konkrétan Csallóköz, Ipolyság, Beregszász és környéke, a Partium, Bácska és a Drávaszög ne kerüljenek el Magyarországtól. Továbbá, hogy a Székelyföldre is találjanak valamilyen megoldást. Lloyd George-nak ezt a javaslatát – aki még akkor miniszterelnök volt – támogatták az olaszok is. A franciák azonban ellenezték, és nem támogatták a területszerzésben érdekelt szomszédos államok, a későbbi kisantant sem. Az Egyesült Államok ekkor már nem szólt bele az ügyekbe, egyéb okok miatt már 1919-ben kivonult a békekonferenciáról, csak megfigyelőként volt jelen. Ha Lloyd George elég erős ahhoz, hogy az álláspontját brit kormánypolitikává tegye, akkor olasz támogatással meg lehetett volna valósítani, a franciákkal szemben. Csakhogy az angol diplomácia ebben a kérdésben sem volt egységes. A külügyminiszter, lord Curzon és a stábja eredményesen működött annak érdekében, hogy Lloyd George-nak ne legyen elegendő támogatása a brit belső politikában, így végül a kormányfőnek ezt a javaslatát – ami kétszer is előkerül 1920 tavaszán – a saját külügyminisztere torpedózta meg a franciákkal karöltve … volt egy Paléologue-hoz köthető magyarbarát elgondolás. Ez fenntartásokkal fogadta Magyarország jelentős meggyengítését. Ám ez egy kisebbségi álláspont volt. Mindenesetre kétségtelen, hogy 1920 tavaszán – ugyanabban az időszakban, amikor Londonban a diplomaták tárgyalnak az esetleges magyar határmódosításokról – francia üzletemberek is kapcsolatba kerülnek magyar politikusokkal, és a békedelegáció képviselőivel arról cserélnek eszmét, miként lehetne Magyarországot a francia gazdasági behatolás központjává tenni. A magyar küldöttek késznek mutatkoztak jelentős gazdasági koncessziókra, ám csak olyan feltétellel, hogy a trianoni határvonalat érdemben módosítják Magyarország javára …” (Erdélyi Riport)
