Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. október - Civitas Europica Centralis
2014-10-31
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. OKTÓBER 31. 17 Johannisszal, mint az RMDSZ által látványosan támogatott Victor Pontával, aki magyar kérdésben már nem egyszer kimutatta a foga fehérjét …” Borbély Zsolt Attila (Erdélyi Napló) Fülke, forradalom „Azt mondják, az államelnök-választási kampányt úgy ahogy van, tönkretette a korrupcióellenes harc. Pedig, mondják ugyancsak, nem erről kellene szólnia az egésznek, hanem az elvek magas ívű ütköztetéséről, programokról, a jobbító szándékról, az ellenfél sportszerű eszközökkel való legyőzéséről. A jövőről, ami nem a zsákmányszerzést célozza. Mindenekelőtt. Mosolyognak? Mit mondjak, én is. Viorel Hrebenciuc talán kevésbé, ő most már vizsgálati fogságban elmélkedhet állampolgári választójogának mulandó voltáról. A választási kampány ugyanis tényleg róla, a vele hasonszőrűekről szólt. A korrupció elleni harcról, a nagy halak védettsége nimbuszának szertefoszladozásáról, egy alapvetően nepotizmusba szocializálódott társadalom kapálózásáról, gyógyulási esélyeiről. Apró szépséghiba, hogy mindezt igencsak ösztönözte a korrupcióellenes ügyészek beszorítottsága, lendületük igen jelentős mértékben egzisztenciális, mondhatni megélhetési jellegű. Merthogy Victor Ponta esetleges győzelme elsősorban az ő bőrükre megy. Menne. Persze ne finnyáskodjunk, ’89 decemberében sem tettük, pedig másnap reggel már a hajdani kommunisták második vonala masírozott szembe. Szóval csak rajta, vesszenek a korruptak, a kicsik is, de főleg a nagyok. Mert az akadémiai plágiumbizottság küldönc útján való azonnali felszámolása óta nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a Ponta-kurzus nem a reménykeltő átláthatóság megteremtésében érdekelt …” Csinta Samu (Erdélyi Napló) Többütem ű Erdély „Kolozsvár szárnyal”, „egész jól fejlődik Sepsiszentgyörgy”, „mélyrepülésben Szatmárnémeti” – ilyen szubjektív benyomások érkeztek a helyiektől és erdélyi városokba látogatóktól, amikor arról faggattam őket: hogyan látják a hazai városok-megyék fejlődését. Bár a szubjektív benyomások változatosak és nehezen igazolhatóak, az élmény közös: nyílik az erdélyi olló. Vannak megyék, tájegységek, amelyek leszakadóban vannak, és vannak látványosan fejlődő vidékek. A székelyföldi autonómia-viták, programok révén az a helyi meggyőződés vált meghatározóvá, hogy a Székelyföld jól prosperál, és ezt a régiót visszahúzza az ország, amelyhez tartozik. Az autonómia-ellenes kritika különböző adatokkal bizonyítja, hogy épp ellenkezőleg: Székelyföld az, amely eltartásra szorul, itt alacsonyabbak az átlagbérek, mint máshol, kisebb a termelékenység, összevetve Románia jobban fejlődő vidékeivel. A kérdés, különösen túlhevített, az objektív mércéket figyelmen kívül hagyó politikai vitákban nehezen eldönthető, pró és kontra lehet érveket, mutatókat találni. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy a „többütemű Erdély” különbségeinek néhány, a közösségszervezés szempontjából fontos elemét megmutassuk. Nem kívánjuk eldönteni, hogy kik a valóban lemaradók, és kik az előre haladók. Nagyon valószínű, hogy társadalmi hovatartozástól, vagyoni, etnikai helyzettől, életkortól és nemtől is függ, kinek hol jobbak vagy rosszabbak az érdekérvényesítő esélyei. Az sem mindegy, hogy milyen életpályákat, közösség-típusokat vetünk össze. Ahhoz, hogy az életminőséget összemérhetővé tegyük ezeken a településeken, a munkaerőpiaci szerkezet, a jövedelmi viszonyok mellett olyan tényezőket is figyelembe kellene venni, mint az oktatási rendszerek nyitottsága, a kultúrához való hozzáférés, a környezetvédelem működése, a várható élettartam alakulása, a nemi-etnikai diszkrimináció mértéke, a nyelvi jogok érvényesülése – felsorolni is nehéz, hányféle szempont adódik, a lista nyilván így sem teljes …” Parászka Boróka (Erdélyi Riport) Ajánlat, nemzeti konzultáció helyett „A vasárnapi és keddi budapesti tömegtüntetésben az volt a legörvendetesebb, hogy a 89-es átmenet után felnőtt fiatalok és politikailag az eltelt évtizedekben szocializálódott fiatal-középkorúak azt a jelszót skandálták: „Demokráciát!
