Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis

2014-08-19

KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC)  H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10..   +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 

2014. AUGUSZTUS 19. 10 V

V

é

é

l

l

e

e

m

m

é

é

n

n

y

y

,

, p

p

u

u

b

b

l

l

i

i

c

c

i

i

s

s

z

z

t

t

i

i

k

k

a

a

,

, i

i

n

n

t

t

e

e

r

r

j

j

ú

ú

,

, b

b

l

l

o

o

g

g 

 Hankiss Elemér: Mintha újra egy zátony felé sodródnánk  „A magyar társadalom vezérei az elmúlt huszonöt évben az országot inkább rombolták, mint építették” – állítja Hankiss Elemér, majd hozzáteszi: azért, ami a jólétet illeti, még így is a világ első 15-20 százalékában vagyunk. Befejezetlen ember című új kötete apropóján beszéltünk az író-szociológussal a Zuckerberg-galaxisról, a fogyasztói társadalom hazugságairól, s arról, hogy miért nem képes Magyarország kitörni a válságból  „…A válság társadalmi hatása pozitív és negatív is lehet. Rooseveltet szokás idézni, aki szerint minden válság jó és hasznos, mert a megmerevedett struktúrákat szétrombolja, és utat nyit az új, jobb megoldásoknak. De tegyük hozzá: akkor igaz ez, ha egy adott társadalom józanul, bátran, következesen dolgozik a megújuláson. Sajnos Magyarországra ez nem igazán jellemző. Hogy hogyan kell egymással összefogva győztesen kikerülni egy válságból, ezt még meg kell tanulnunk. Arra egyelőre senki sem tudja a választ, hogy ez eddig miért nem sikerült. Újra és újra azt kérdezem a kollégáimtól, hogy Magyarországnak miért megy rosszabbul, mint a szomszéd országoknak, akik szegényebbek voltak nálunk, majd megelőztek. Mi az oka annak, hogy a magyar társadalom az elmúlt huszonöt évben elfecsérelte lehetőségeit? A válasz még várat magára …” (HVG) 

 Még durvább pofon Tokajban – Orbán f

ő ideológusa kipakolt  „A tusványosi beszéd ihletője, Tellér Gyula feltárta a szörnyű igazságot: a kommunista rendszerben egy kis csoport előre látta a jövőt, és később az ő gyerekeikből lettek a liberálisok. Vajon kik lehetnek e titokzatos társaság tagjai? Tellér Gyula még mindig nem számít igazán ismert figurának a magyar politikában, pedig valószínűleg az egyetlen társadalomtudós, akinek kutatásai, vagy inkább tanai közvetlen és erőteljes hatással vannak az ország sorsának alakulására. Ez sokak számára akkor vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy Orbán korszakos szózata, a tusványfürdői beszéd gondolatmenete nagyban épít Tellér márciusban megjelent tanulmányára

, több helyen pedig szó szerinti, jelöletlen idézeteket is átemel belőle. A Népszabadság szerint Orbán a kormánytagoknak mint kötelező olvasmányt írta elő Tellér munkáját …” (MaNcs) 

 Az oroszoktól lessük el az illiberális modellt – nemzetközi lapszemle – „Moszkvától szerez ihletet Magyarország már, ami a liberalizmus leépítését illeti” – írja az





AlJazeera. A hírügynökség szerint Orbán Viktor gyakorlatilag azokat az elveket utasította el, amelyek az EUt és a NATOt vezérlik. A





Die Presse pedig arról ír, hogy Németh Miklós ma már maga jelentené be a hat

árok megnyitását, és ha tehetné, Vranitzky kancellárral együtt ő vágná át a magyarosztrák határon a szögesdrótot. A volt kormányf

ő a Páneurópai piknik negyedszázados évfordulója alkalmából nyilatkozott, és egyben cáfolta, hogy annak idején Horn Gyula közölte a hat

árnyitásról hozott döntést Kohllal és Genscherrel (Klu

brádió) 

 Egyre súlyosabb a külpolitikátlanság  „Amikor néhány évtizede azzal bombáztam a külügy vezetését, hogy legyen tervezés és prognózis a külpolitikában, ezt megunván visszakérdeztek: „és ha lenne, mi lenne?”. A kérdés így lekerült a napirendről. A helyzet ma is ugyanaz. Az önálló magyar államnak száz éve soha sem volt saját külpolitikai stratégiája, a napi tevékenységét a jól vagy rosszul értelmezett pillanatnyi érdekek szabták meg, ami időnként ellentmondást nem tűrő kézi vezérléssel párosult. Kimagasló eredményeinkhez is véletlenszerűen, az események sodrásában jutottunk: a nyolcvanas évek első felében nemzetközileg magasan jegyzett közvetítői tevékenységbe éppúgy „belecsöppentünk”, mint a

német egyesítésben játszott szerepünkbe. Az érdem abból állt, hogy a „belecsöppenést” nem

akadályozta meg senki, sodródhattunk az eseményekkel. Több, adottságainkat túlszárnyaló, eredményeit tekintve kihasználatlanul maradt lehetőséghez az ország nem is jutott. Kis ország, kis külpolitika, ritka kitörési lehetőség. Persze ügyes stratégiával, annak megfelelő taktikával és