Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. május - Civitas Europica Centralis
2014-05-24
focidrukker, autóbolond tévénézők „közössége” – áll szemben a még fiktívebb „Európával”, illetve ugyanennek a „közösségnek” az „elégedett” és „elégedetlen” attitűdje (főleg nemzedéki és szimbolikus-hatalmi vonatkozásban). S ezt nevezik politikának. Csakugyan: ha kivesszük belőle a nem tisztán hatalmi-uralmi elemeket – pl. a népjóléti és emancipációs törekvéseket – , akkor ilyen is. És akkor nem ér semmit … Nemsokára befejeződik az európai választási kampány, amelyről úgyszólván mindenki megállapította már, hogy nevetséges volt, gagyi és unalmas – nemcsak Magyarországon. Itt helyben föltehetőleg még egy kavicsot helyez a polgári demokrácia jeltelen sírjára, de hát ennek ma már alig van jelentősége. Nem azt mondom, hogy ne menjenek szavazni: néhány mikroszkopikus, lényegtelen változás talán függ tőle, meg efféle elvont közérzeti benyomások: „hát talán mégse olyan borzasztó a helyzet”, vagy: „hú, a helyzet még rettenetesebb, mint gondoltuk”, attól függően, hogy nagyot vagy még nagyobbat nyer-e a jobboldal. De azt se mondom, hogy menjenek. A politikai motiváltságú tartózkodás a szavazástól beleolvad az össznépi közönybe, az elutasítás kivehetetlen lenne, szabad szemmel láthatatlan, úgyhogy ezúttal ennek se volna politikai értelme. Az európai választás két teljesen üres, tartalmatlan „vita” köré rendeződött. Az egyik a polgári baloldal és a jobboldal között folyt. Arról, hogy akkor most Európa vagy nem Európa. A dolog tökéletesen álságos, mert még a szélsőjobboldal szavazóinak relatív többsége se akar kilépni az Európai Unióból. A jobboldalak – homályosan – olyasmit mondanak, hogy Európa nem jó, mert nem nemzeti; és hát csakugyan nem az, attól Európai Unió, attól valamiféle laza konföderáció vagy föderáció, hogy nem nemzetek, hanem egyvalami, nem világos, hogy mi. Tekintettel arra, hogy a kormánypártnak esze ágában sincs kilépni, azaz nem von le a saját retorikájából semmiféle gyakorlati következtetést, ez csak üres duma. A Fidesz-KDNP „tiszteletet” követel, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi pesti kormányt senki ne bírálja az emberi jogok, a a szociális jogok, a jogegyenlőség hiánya vagy az antidemokratikus „Alaptörvény” miatt – vagy azért, mert a kormányzat szimbolikus, történelmi és művelődéspolitikája afféle utólagos, posztumusz tengelyhatalomnak mutatja. Meg amiatt se morogjanak rá, mert olykor kedve szottyan destabilizálni némely szomszédos országokat. Szóval a népszerű kormánypárt egyetlen tényleges követelése, hogy tiszteljék és szeressék. A magyar kormányt … Az ún. baloldali, balközép pártok hellyel-közzel, itt-ott azt motyogják, hogy Európa jó. Miért jó? Mert nem olyan, mint Orbán Viktor. Meg nagyon jómódú, laza, jófej kontinens vagy mi, s az olyan apróságok, hogy a liberális-demokratikus nyugati hatalmak éppen az olyan kelet-európaiakat akarják kiebrudalni a legdurvábban – a nagy, mainstream, mérsékelt nyugati néppártok legalpáribb, megveszekedett rasszista és xenofób üvöltözése közepett – , amilyenek mink magunk is vagyunk: nos, hát az ilyen csekélységek nem számítanak, Nyugaton – tudjuk jól – az ilyesmi lehetetlen …” Tamás Gáspár Miklós írása az EP-választás elé (Dinamó Műhely) A z autonómia „utazósebessége” – „Erdélyi összmagyar szempontból Székelyföld ügye a kardinális kérdés” – tartja Bakk Miklós, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem politológia szakának tanára. Ha sikerül Székelyföld számára autonómiamegoldást létrehozni, az lesz az a minta, amely alapján ki lehet alakítani egy más régiókban is alkalmazható mintakövető magatartást – „…Az autonómiatervezetek esetében inkább változó politikai funkciókról beszélnék, három ilyet tudok megkülönböztetni. Az elsőben, 1991–1995 között az autonómiatervezetek a politikai közösségképzés identitáselemei voltak. Mivel az RMDSZ önkormányzati modellt hirdető ernyőmozgalomként alakult meg, és viszonylag kevesek számára volt nyilvánvaló, hogy párt lesz belőle – alávetve mindazoknak a szabályoknak és kényszerűségeknek, amelyek adott politikai kontextusban meghatározzák egy párt „viselkedését” – az első tervezetek célokat, viselkedés- és beszédmódokat jelöltek ki, hogy miként kell megszólítani a közösséget: nemcsak nemzeti, hanem a politikai identitás tekintetében is … Ne feledjük, hogy az RMDSZ megszületése egy diktatúra utáni pillanatnyi KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. MÁJUS 25. 14
