Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. április - Civitas Europica Centralis
2014-04-12
➲ ➲S zülőföldön és magyarul – A Szülőföldön magyarul címet viselő program az évek során közismertté vált, de a külhoni magyar oktatást nem csak ezen a csatornán keresztül támogatja az anyaország: 2014 például a külhoni magyar felsősök éve. Összeállításunkban a programokkal kapcsolatos miértekre és hogyanokra keressük a választ … (Erdélyi Napló) Vélemény, publicisztika, interjú, blog Vélemény, publicisztika, interjú, blog ➲ ➲ E gy másik nekirugaszkodás – „Az orbáni rendszer nem a semmiből jött. A demokrácia eleve létező problémái, kiegészülve a speciálisan magyar társadalomtörténeti beágyazottsággal alkotják azt a keretet, amely a mozgásteret befolyásolja. E kereteken belül ismerték fel az orbáni rendszer létrehozói azt a demokrácia megszüntetésére alkalmas fasisztoid eszmeiséget, melynek alapján a hatalmukat kialakították. Ennek elemei a vezérelv, a hűségelv, a hatalommegosztás teljesen megszállt intézményei, a „nem a mieink” mint kirekesztendő célcsoport, a sérelmi nacionalista politika, az erő kultusza, a transzcendens legitimáció igénye. Az ezek összessége által kifejezett eszmeiség ma inkább az „idők szava”, mint e megszüntetési törekvés bolsevisztikus változata. A rendszer vezérének háttérben maradó tanácsadói adják a populista ötleteket, a vezér a tudatában uralkodó kulturális űrben pedig politikai taktikává transzformálja ezeket. A stratégia pedig az akarata maga, melyet egyre inkább semmi sem (Carl Schmitt szóhasználatával csak a Semmi) korlátoz. A legközelebb az orbáni rendszerhez a több évtizedig fennálló peróni justicializmus állt Argentínában. Mivel valódi tulajdonságai konkrétan nem jelennek meg kodifikált formában, a rendszer eszmeiségét csak a vezér elszórt kijelentései jelzik, ezért ugyanúgy, ahogy a peróni esetben, az orbáni rendszer is diffúznak tűnik ideológiailag. Nem igaz, hogy az új magyar demokráciát 2010-ben a saját gyermekei falták föl. Nem a „gyermekei” kerültek akkor hatalomra. A tényleges „gyermekei” a nyugat hívei voltak, legyenek konzervatívok vagy liberálisok, jobb- vagy baloldaliak. És legyenek bármennyire is kevesen. Az ugyan igaz, amit a liberálisokról állít Kopátsy Sándor, hogy a liberálisok (eszerint együtt az MSZP-vel) liberálisabb politikát folytattak, mint amennyire liberális a nemzet többsége volt.2 Ez kissé emlékeztet arra, amit sokkal részletesebben kifejtve Kis János a baloldalról ír. Attól, hogy a liberálisok kisebbségben vannak, még képviselhetnek olyan liberális politikát, melyet a választók többsége nem fogad el. Csak éppen képtelenek a többséggel szemben a politikájukat érvényesíteni. Azaz bukásuknak nem az az oka, hogy a többi demokrata „falta fel” őket, hanem az, hogy a nem demokrata többség kerekedett velük szemben fölül. Kis János ennél pontosabban fogalmazott: „Idejüket múlt politikai világképek akkor tudnak sikeresen ellenállni a demokratikus verseny korrigáló hatásának, ha nemcsak az egyik oldal látásmódja anakronisztikus. …a rendszerváltást követő húsz évben két anakronizmus viaskodott egymással és tartotta egyszersmind életben egymást: a Horthy-korszakba visszavágyó jobboldali és a Kádár-korszakról leválni nem tudó baloldali gondolkodásé”. De ettől még nem kellett volna a magyar demokráciának is megbuknia. Elég lett volna a baloldaliak és velük szövetkezett liberálisok bukása. És a baloldaliak jelentős része azért azon már túl van, hogy a Kádár-korszakról váljék le…” Ungváry Rudolf (Beszélő) ➲ ➲E gymillió-kétszázezer – „Egymillió-kétszázezer - szavazatnak túl kevés volt. Fájdalomnak, keserűségnek, csalódásnak viszont túl sok. Túl sok, ha egyszerre ennyi ember érzi úgy: elvették a jövőjét. Miközben ki-ki azon gondolkodik, hogy miért "csak" ennyi, az első órákban, hetekben, napokban elsősorban ezzel az egymillió-kétszázezer fájdalommal kell szembenéznünk. Először az egymillió-kétszázezer külön keserűségnek kell kiutat, fogódzót, KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. ÁPRILIS 13. 10
