Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. június - Civitas Europica Centralis
2013-06-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@c ecid.net 20130601 . 10 helyzetének javításáért végzett munka elismerése is. „ Ugyanakkor Balog Zoltánt épp en e tevékenységével kapcsolatban érte heves bírálat a napokban emberijogvédők és roma aktivisták részéről, akik azzal vádolják a minisztert, hogy újra legalizálni akarja a romák szegregációját az iskolarendszerben ” - tette hozzá a szerző (Nszv) ? ? A MAGYAR TREND: TÁVOLODÁS – Interjú Rui Tavaressel, az Európai Parlament raportőrével – „… Mindig az volt a véleményem, hogy a kettős mércét ki kell küszöbölni, és ezen az elven alapul a jelentés is. Nemcsak én gondolom így , mint raportőr, hanem az EUszerződések szerint ez az uniós intézményeknek is kötelezettségük. A kettős mérce használata az egyik legsúlyosabb hiba volna, amit elkövethetnénk. Mit teszünk valójában? Reagálunk a Magyarországon az utó bbi két év során létrejött helyzetre. Rövid idő alatt százával történtek jogszabályi, alkotmányos és intézményi változások, és sok közülük a demokrácia, illetve a joguralom sarokköveit érintette. A jelentés, amelyről az Európai Parlament döntött, és amelyn ek megtételével engem bíztak meg, természetesen Magyarországra fókuszált. Az eljárás viszont önmagában ugyanaz, mint amelyet bármely más országra lehetne alkalmazni másféle helyzetben; ilyen értelemben nincs semmi különbség. A jelentés természetesen annak az értelmezése, amit a magyar kormányzat véghezvitt, én pedig megpróbálom megtalálni az eszközöket ennek a feldolgozásához. Mint láthatja, minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne csak Magyarországról szóljon a jelentés, hanem főként az Európai Unióról, és a szerződés 2. cikke, vagyis a joguralom, a demokratikus értékek, az alapvető jogok iránti elkötelezettségünkről. Még ajánlásokat is teszek az európai intézményeknek annak garantálására, hogy a kettős mércét elkerüljük, vagy korrigáljuk. Ezért tettem ja vaslatot arra is, hogy állítsuk fel azt, amit én koppenhágai bizottságnak nevezek, vagyis egy jogászokból és tudósokból álló, magas szintű, szakmailag független csoportot, amely nyomon követhetné a munkánk er edményeit…” (ÉS) ? ? Elsötétülés – „ Történik velünk valami most. Egy ideig szorongással, majd félelemmel követtem az eseményeket, de ahogyan nőtt a bizonyosság, hogy bekövetkezik az, ami bekövetkezik, úgy múlt el belőlem a szorongás is, a fél elem is. Leszámoltam ezekkel, mint a sarokba szorítás, fegyelmezés eszközeivel. Maradt a tudomásulvétel, és a felismerés, hogy a tehetetlenségi erővel szemben semmilyen más eszköz nincs, mint az események pontos rögzítése. Akkor lesz érthető majd (egyszer, valamikor, nem tudni, mikor), hogy mi történik velünk, ha pontosan tudjuk, ki hol mit mondott, vagy nem mondott, ki hol volt, hol nem volt, tett, nem tett. Ha szétszálazzuk, arcokra és nevekre bontjuk a nagy közöst. Sem félni, sem szorongani nem szabad, e z az egyetlen esély a méltóság megőrzésére, ha nem is a menekülésre, de az ellenállásra. Kilépésre a megállíthatatlan események sorából. Néhány éve még olyan közelinek tűnt az, hogy feloldódjanak a régi, öröklött, különböző családinevelési, majd közoktatá si eszközökkel megőrzött, továbbadott ellentétek. Abba születtünk bele, hogy ellenséges román világban élünk. Nekünk nem lehetnek román barátaink, és nem lehet román szeretőnk. A cigányoknak az ajtónk mögött a helye, legfennebb a csatornánkat tisztíthatják , a kutunkat áshatják, és elvihetik ételmaradékainkat, levetett ruháinkat. Abba születtünk bele, hogy a zsidó szomszéd hűlt nyomáról sem beszélünk, nem emlegetjük, viszont teli torokból tudunk röhögni a zsidó, cigány és román vicceken is. A velünk mindig i gazságtalan világ kiröhögni való, és ehhez nekünk, magyaroknak van teli torkunk. Mást sem tudunk, mint nevetni és hátat fordítani. Ennyi maradt nekünk, ennyit tartottunk meg magunknak. Rettenetes dolog így élni. Börtön. Napi edzés kell ahhoz, hogy ellenség nek lehessen látni a világot, ami körülvesz …” Parászka Boróka (Mozgó Világ)
