Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. február - Civitas Europica Centralis
2013-02-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130212 . 13 leginkább érintettek, a székely megyék tanácselnökei, a pénzbírsággal és börtönnel fenyegetett RMDSZes polgármesterek üdvözölték Budapest kiállását, addig ugyanezt a z alakulat vezetői közül többen a jövő évi (!) magyarországi országgyűlési választások számlájára írták, és a Fidesz kampányfogási kísérleteként állították be. Sőt egyesek odáig merészkedtek, hogy – a szemellenzős kortespolitika logikája alapján – párhuzam ot vontak az MSZP kolozsvári meakulpázása és az Orbánkormány zászlóügyben tanúsított magatartása között. Eközben súlyos károkat okoztak az ügynek, hiszen alájátszottak a román kormány magyarellenes megnyilvánulásainak, azt sugallva Bukarestnek: a budapest i illetékes ek feleslegesen feszítik a húrt …” ? ? ? ? Rostás Szabolcs (Krónika) ? ? Hurrá, szavazunk! – „ Mindenki másképp csinálja. Van, aki bocsánatkéréssel, van aki Nyírő Józseffel , székely zászlóval s hamvaival a jóérzésnek. Egyesek igazodni akarnak a romániai magyarság elvárásaihoz, mások pedig saját elvárásaikhoz kívánják igazítani a romániai magyarokat. De lényegében mindketten azt csinálják: kampányolnak. Mégpedig úgy kampányolnak, ahogyan tudnak, amiképpen megszokták, amilyen a habitusuk, és ahogyan az isteni sugallat vagy Ron Werber tanácsolja nekik. Nem is lenne ezzel semmi baj. Ha már kellenek a szavazataink, akkor legalább mutassanak is érte valamit, ez mindenütt í gy dukál. A gondok akkor kezdődnek, amikor a külföldi kampány nem javít, hanem ront a képviselni óhajtott belföldiek helyzetén …” ? ? ? ? Székely Ervin (Maszol.ro) ? ? Szimbólumok és színbarmok – „ Belesza(r)nyi az erdélyi magyarok lelkibe, azt tud kedves barátunk, akinek, lehet jól áll az iparpolitikai irály és haduva, kezéhez fekszik a gazdaságirányítási vitorla, de hogy mit sem tud a magyar múltról, Erdélyről, az állam és nemzet közötti alapvető fogalmi és gyakorlati különbségről, az már bizonyos. Így van az, ha annyi évtizeden keresztül a gyalogmagyar eszetokját az államnemzet zavaros folyadékával fecskendezik be, ha a határon túl sem jár nyitott szemmel és fül lel, oda sem dugja az orrát, vagy ha jár, a román/szlovák/szerb állami és párthivatalosságokkal kerül kapcsolatba. Otromba tréfa a romániai, erdélyi, partiumi magyart románnak tekinteni, csak azért mert odahaza Magyaro r szágon mindenki magyar az egyszerűség kedvéért, vagy a befogadást kinyilatkoztató és az asszimilációs szándékot/törekvést egyszerre elleplező politikai gyakorlat szerint. Hiszen a baloldal és a liberalizmus ideológiájában az a befogadás küszöbe, hogy a cigányt, a zsidót, a svábot pl. magyarna k, azaz egyenlőnek tekintik, a politikai nemzet részének. A nemzetiséget el nem ismerni autonóm résznek, ostobaság és rövidlátás. Összemosni az etnikumot a politikai nemzettel súlyos baklövés …” ? ? ? ? Sebestyén Mihály (Maszol.ro) ? ? Kettős mérce – „ Néha abszolúte megértem a határon túliakat, amikor kiakadnak a gyurcsányistákra. Nem követem különösebben a Demokratikus Koalíció útját – már azt sem értem, mitől koalíció, hacsak azt n em vesszük, hogy egy padban ül Gyurcsány , a kiugrott konzervatív Debreczeni József és az egykori SZDSZes Bauer Tamás – , de amit a külhoniak állampolgársága ellen agitálnak még újabban is, azt már kommentálni sem lehet. (Oké, értjük mi: ha a külhoniaknak l esz szavazati joguk, ők abból csak akkor kapnak, ha valaki félrekarikázik). S csak utalok arra, hogy Bauer pont ugyanolyan hisztérikus állapotba kerül, ha a HTM állampolgárságáról van szó, miképpen épp a külhoniak esnek gyűlölettranszba Gyurcsány vagy a má r nem is létező SZDSZ nevét hallván. Még jó, hogy nem kapnak kollektív agyvérzést. De az érvek egyik oldalon sem erősek, pusztán érzelmi kirohanásokról van szó. A probléma azonban áttevődik más szintre, amikor pártkötődéssel talán nem is bíró szakemberek k ezdenek el molyolni a témán, úgy, hogy utána sem néznek se a (nemzetközi) szakirodalomnak, se a jogi környezetnek, sem a téma politikai (ámok)futásának Magyarországon. Aztán rittyentenek egy olvasói levelet, csak úgy – mondjuk épp Bauer Tamás cikke nyomán (és tényleg
