Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. július - Civitas Europica Centralis
2012-07-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , ht tp://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20707 . 13 aztán egy pártot ott, a pénz nem számított, csak a pecsét. Erdély olyan volt, mint egy komfortosra berendezett kaland park, mindenki úgy lógott át Magyarországról a szerre, ahogy neki tetszett. Itt olcsóbb a vattacukor, és nagyobbat lehetett dobbantani. Mindenki úgy ugrál, és akkorának látszik, amekkorának csak akar. Kész politikai paradicsom. Csak az szívja meg, aki a ka landparkban lakik, aki innen nem mehet haza, mert itt lakik. Annak nincs akciós vakáció, nincs vattacukrozás és versenydobbantás. Annak csak feladatokat ad a politikai turizmus: fogadni kell a vendégeket, kiszolgálni, kényüketkedvüket keresni, és aztán el takarítani utánuk a szemetet, a romokat. Hát kinek éri ez meg, ez a kiárusítás itt a végeken? …” ? ? Szigeti L. Péter (Manna.ro) Az RMDSZ és a hatalomváltás – „ Úgy látszik, a tomboló kánikulában az egész romániai politikai osztály agya felfőtt, s ebben a felfokozott állapotban próbálják rendezni számláikat. Pedig – tudtommal – mind a parlament épületében, mind a Cotrocenipalotában vannak működő klímaberendezések, de ezek nem nagyon segítenek a fe lforrósodott kedélyeken. Még az államelnök indulatain sem, aki erősen meredek húzással az RMDSZ elnökét és országos vezetőit minden fenntartás nélkül a pillanatnyi hatalom táborába sorolja, azokéba, akik ész nélkül tisztogatnak a politikai porondon. Igaz, az utolsó helyen emlegeti őket, de emlegeti, s így az államelnöki feddés és fenyegetés nekik is szól …” ? ? Magyari Lajos (Székely Hírmondó) Menjen vagy maradjon? – „ Ha önmagában csak annyi lenn e a kérdés, hogy elegünk vane Traian Băsescu nyolcéves, konfliktusokkal terhes úralgásából, bizonyára nem gondolkodnánk sokat a válaszon. Számtalan érvet lehet felhozni arra, hogy mennyit ártottak az országnak akaratos megnyilvánulásai, politikai cselszöv ései, felidézhetnénk, hányszor rombolta maga is a parlament tekintélyét, miként törekedett arra, hogy a kormányt távvezérléssel irányítsa, hogyan juttatta hatalomra néhány ideoda csapódó honatya segítségével kedvenc pártját – egyszóval van jócskán, amit f elróhatnánk Băsescunak . Felemás a mérleg akkor is, ha a magyarság iránti viszonyát tekintjük: igaz ugyan, hogy többször elismerően nyilatkozott népünk munkaszeretetéről, meg is fordult tájainkon – de határozottan elutasította például a területi autonómia f ogalmát, és tőle származik az a régiósítási elképzelés is, mely Székelyföld feldarabolásához vezetett volna, s melyről csak átmenetileg mondott le …” ? ? Farcádi Botond (Háromszék) Mérlegelés – „ Micsoda nap, micsoda hét zárul! Mintha Romániában nem volna fontosabb és egyáltalán más probléma, a politikai hatalomért folyó harcnál – erről cikkeznek az újságok, beszélnek naphosszat a hírtelevíziók, néhány tucat vagy száz ember az utcára is kiment, pár an összeverekedtek a kormány, illetve az államfőt támadva vagy védve. Az ország politikai válságban van, és a pénteki nap, amelynek végén az államelnök felfüggesztéséről dönt, igennel vagy nemmel, a parlament – az ítéletet nem tudjuk lapzártáig megvárni – nem tesz pontot az ügy végére. A lehetséges változatok egyike sem megnyugtató …” ? ? Jámbor Gyula (Nyugati Jelen) Az elnök legmelegebb napja – „ Egyik tizenkilenc, másik egy híj án húsz. Vitathatatlan, Băsescu egyeduralomra törekedett, és vállalkozásához talált is két olyan miniszterelnököt és kormánykoalíciót, akik szolgalelkűen és zokszó nélkül átsinkófálták neki a hatalmat… ” ? ? Simó Erzsébet (Háromszék) A kalapács nyele – határon túli paradigmák – „… A mindenfajta „érintettség” okán én most egy pillanatra eltekintenék a jelen időtől, és arra biztatnám magunkat, nézzünk vissza a legutóbbi száz esztendő magyar külpolitikájára, amely koronként addig ágaskodott, amíg lerántotta az egész berendezést: néhányszor már ránk dőlt a Kárpátmedence és fél Európa. Mellesleg, ahogy értettem, most már vissz atérve a jelen időhöz, a mai magyar külpolitika lényege éppenséggel az önállóság. Akkor viszont mi a gond a határon túli szervezetek önállóságával? Ők sem renitensebbek Budapesttel szemben, mint amilyen renitens éppen
