Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20604 . 10 részei a Magyarországgal szomszédos államok területén élnek, akik együttesen hiszik, érzik és vallják magukat egy nemzetnek …” (Felvidék.ma) Román és szlovák reflexek Trianon évfordulója előtt – „ A trianoni békediktátum 92. évfordulója előtt olyan dolg ok történnek Romániában, amelyekre nem kerülhetett volna sor, ha nincs ez a nemzeti sorstragédia. Az Erdélyből érkező sok negatív hír közül a legfelháborítóbb a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos, amikor is a román szervek mindent megtettek azért, ho gy az emigrációban elhunyt írót ne temethessék el otthon, a Székelyföldön. „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek”- mondta Kövér László a megemlékezésen. Akár ez is lehetne a mottója a június 4i megemlékezésekne k, amely napot immár a nemzeti összetartozás napjaként tartjuk számon. A magyarokat ért támadások, bárhol is kerüljön sor azokra, erősítik is az összetartozás érzését. Sajnos - vagy szerencsére - a negatív dolgokból is tud a magyarság erőt meríteni. Az évf orduló előtt ismét leszögezhetjük, a kisebbségbe szorult magyarság állandó védekezésre és túlélésre kénytelen berendezkedni. A demokrácia alfája és ómegája sokak szerint az EU, ennek ellenére mind a román, mind a szlovák kormány a régi, megszokott reflexek szerint reagál a magyarság nemcsak politikai, hanem szimbolikus lépéseire is. Szlovákia és Románia nem mondja ki, de tény, hogy „saját” magyar kisebbségük miatt nem ismerik el Koszovót. Olyan kérdésekből csinálnak reflexszerűen ügyet, amelyekből egy fejle tt, nyugati típusú demokráciában ilyen senkinek eszébe sem jutna …” Andócsi János (ÚMKÚ) E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r Ki a magyar a nemzetiségi és az anyanyelvi adatok tükrében – „ 2012. február 29én tette közzé a Szlovák Statisztikai Hivatal a 2011. évi népszámlálás első eredményeit. Eszerint a szlovákiai magyarok száma a két utolsó népszámlálás között több mint 62 ezer fővel, 520 52 8ról 458 467re apadt, aránya az összlakosságon belül 9,7%ról 8,5%ra csökkent. Ugyanakkor ennek a csökkenésnek az értelmezése problematikus, mivel a lakosság 7%a nem adott választ a nemzetiségét tudakoló kérdésre. A jelenleg rendelkezésünkre álló igenc sak szűkös adataink mellett nincs módunkban megbecsülni, hogy a nem válaszolók milyen arányban csökkenthették az egyes nemzetiségekhez tartozók számát. Ebben az összefüggésben fogalmazódik meg az a kérdés, hogy tulajdonképpen ki is tartozik egy adott nemze ti közösséghez, esetünkben a szlovákiai magyarsághoz. Vajon hogyan lehet ebben a kérdésben statisztikailag is megalapozott választ adni, hiszen mindennapi kapcsolatainkban jelentős számban találkozunk a többes, vegyes identitások különböző árnyalataival. A szlovákiai demográfiai vizsgálatok s ezen belül kiemelten a népszámlálások a nemzeti hovatartozást egy konkrét nemzetiségi kategória megadásával rögzítik. Azaz arra a kérdésre, hogy mi a megkérdezett nemzetisége, csak egy válasz adható, abban az esetben i s, ha az illető esetleg többes nemzeti kötődésű, s ha a hétköznapi élet különböző színterein különböző szituációban akár egymástól különböző nemzeti közösséghez tartozóként is mutatkozik …” Gyurgyík László (Új Szó)
