Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20604 . 11 H H i i s s t t ó ó r r i i a a Trianon és a térképek – A térképek a legtöbb ember számára a földfelszín sematikus rajzai, amelyeket tájékozódáshoz használunk eszközül. Az áttekintő, nagy területeket ábrázoló térképek célja sokkal in kább általános ismeretek átadása egyegy területről, országról, kontinensről. A térképeknek mindezeken felül van egy rendkívül előnyös tulajdonságuk, mégpedig az, hogy információtartalmukat képi üzenet formájában közvetítik, amelynek feldolgozására sokkal fogékonyabb az ember, mint a szöveges üzenetek értelmezésére. E sajátságot kihasználva már az első világháború alatt is készültek háborús propaganda szolgálatába állított térképek, ám még fontosabb szerepet töltöttek be a háborút lezáró tárgyalásokra készí tettek. Az új határok megrajzolásakor a felek saját térképeikkel próbálták alátámasztani határjavaslataikat. A tematikus (pl. néprajzi) térképek ebben az időszakban minden korábbinál fontosabb szerepet kaptak. A Magyar Tudományos Akadémia 1918 októberében gróf Teleki Pál javaslatára elhatározta, hogy egy olyan térképet dolgoz ki, amely a korábbiaknál pontosabban mutatja a néprajzi viszonyokat hazánk területén. A megtervezés után a Kereskedelmi Minisztérium megrendelte a térkép tényleges elkészítését. Az ada tokat a Központi Statisztikai Hivatal szolgáltatta, a szerkesztés az Iparművészei Főiskola termeiben folyt, ahol tucatnyian dolgoztak rajta egyszerre. A munka 1919 februárjában készült el, 1:200000 méretarányban ábrázolta 24 kü lönálló térképlapon az ország ot… (Történelemportál) Trianon: "Nem lesz egyéb, mint egy rút emlék" – A trianoni békeszerződést fogcsikorgatva írta alá az éppen ekkor pár hétig hatalmon lévő magyar kabinet, a SimonyiSemadamkormány 1920. június 4én. Ezt igazolják a korabeli újságok vezércikkei is. Az Est " Egy nemzet gyásza " című írásában azt írta: " Nagyon, nagyon beteg ez a nép, vérvesztéstől s ápadtan támolygó, jövőjébe tekinteni alig merészkedő, véres gyászába teljesen elmerült ." A június 4ei Az Est azt a programot adja meg, amely ma is áthatja történelmi szemléletünket: nem a jövőbe, hanem a múltba nézést javasolja, amikor bíztatni próbál: " G yászunk nemcsak leverő, hanem bíztató és ígéretes is. Az a nép, amely fájdalmas jelenét ily megrendítő erővel tudja hozzákapcsolni dicsőséges múltjához, egyben jogot váltott a jövő enyhületére és fölemelkedésére is ." És ha azt gondolnánk, hogy mindezek utá n egy építkezésre, nemzetépítésre buzdító, a tényeket elfogadó és ahhoz mérten racionálisan cselekvő tevékenységre hívna fel Az Est, akkor tévednénk. Ehelyett álmodozásba merül a vezércikk írója, és így fogalmaz: " Odaát, a túlsó parton, amelyet még nem lát hatunk, amelyet a bizonytalanság imbolygó köde takar el mohón kutató szemünk elől: odaát egy hamvaiból megélemedett, területében ép, gazdaságában virágzó, kultúrájával hódító Magyarország vár reánk. Vagy a fiainkra, talán az unokáinkra ." – Gömbösékről gyor san tudomást szerzett az antant – Mindebből következtethetünk a teljes kiszolgáltatottságra, bizonytalanságra, a felvázolt kép álomszerűségére. Tudjuk, nem mindenki nyugodott bele a trianoni döntésbe, de az első világháborúban győztes antanthatalmak tudomá st szereztek például Gömbös Gyula , Kozma Miklós , Prónay Pál és néhány jobboldali tiszt szervezkedéséről, és ezért 1920 júniusában figyelmeztették - Romsics Ignác Magyarország története a XX. században c. könyve szerint - a magyar kormányt, hogy haladéktala nul vessen véget az
