Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-18
K ISEBB SÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20618 . 7 városban, állami állásban, értelmiségiként vagy az üzleti életben majdnem kötele ző volt nemcsak megtanulni magyarul, de azonosulni is a magyar nemzettel. Akármit gondolunk az akkori asszimilációról, ma élő magyarként elfogadjuk, és természetesnek tartjuk a következményeit. Ha nem is szeretjük a nacionalizmust, kétségtelen, hogy a nemz etépítés szempontjából vannak „hasznos” vonásai. Ez a fajta nacionalizmus erőszakos formájában asszimiláns, kikényszeríti a beolvadást, békésebb és toleránsabb esetben szívesen kínálja fel a nemzetbe való beolvadást mindenki számára. Magyar szemmel kétségk ívül van valami furcsa abban, hogy minden francia állampolgár „francia”, de több millió bevándorló nagyon is büszke arra, hogy őt (vagy inkább csak a gyermekeit) befogadja az új haza …” ? ? Hegyi Gyula (Nsz) Erdélyi négyötöd – A Fi desz ellenében – „… Mi vezethetett ide? Miért bizonyult hatástalannak a magyar állami és kormányközeli média által egyoldalúan közvetített pártpropaganda, némely Fideszpolitikusok erdélyi kampányhadjárata, az anyagi és érzelmi eszközök bevetése, a románok lenézése és sértegetése? – teszik majd fel magukban a kérdést az érdekeltek Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Vagy nem. Az okokat azonban nem árt számba vennünk. Az erdélyi magyarság nagy része élénk figyelemmel követi a magyarországi televízióadók po litikai és hírműsorait, de párhuzamosan a bukaresti tévéállomásokat is nézi. Így pontosan tájékozódott például arról, hogy a Nyírőújratemetés kérdésében a román külügyminisztérium úgy fogalmazta meg álláspontját, hogy előzetesen kikérte a bukaresti Elie W iesel Holokausztkutató Intézet, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és magyar szakemberek véleményét. Miután ezek egybehangzónak bizonyultak, közölte a magyar féllel: bár a néhai író nézetei és politikai tevékenysége miatt az ügy annak a romániai törvény nek a hatályába tartozik, amely tiltja a fasiszta és náci szimbólumok használatát és az ilyen személyiségek kultuszát, a kormányzat nem ellenzi, hogy Nyírő hamvait szűk családi körben, privát ceremónia keretében Románia területén újratemessék. Amikor azonban kiderült, hogy – a magyar diplomácia ígéretei ellenére – a magyar fél az újratemetésből alattomos módon mégis politikai propagandarendezvényt akar gyártani, Bukarest bekeményített. Nyírő irodalmi érdemeinek elismerése mellett ez visszatetszést keltett nagyon sok jó érzésű, etnikumközi érzékenységre nevelt erdélyi magyar emberben is. A Nyírőügy végül is az RMDSZ számára hasznosnak bizonyult. Az ember ek jó része kíváncsi lett Nyírő József személyére, írói és politikusi pályájára, és miután tájékozódott, szomorúan vette tudomásul, hogy Budapest segítségével ismét lóvá akarták tenni …” ? ? Tibori Szabó Zoltán (ÉS) Mi is az a Balkán? (avagy Ion Luca Caragiale és a sors) – „ Születésem óta, immár több mint hat évtizede ott élek a kulturális Balkán határvidékén, jövőlátó magyarok örök „tatárpusztáján”, Erdély keletidélkeleti rég iójában. Emellett az utóbbi huszonkét esztendőben időmnek és energiámnak elég nagy részét a földrajzilag már a Balkánfélszigeten kívül elhelyezkedő, de történelmében és kultúrájában mégis szervesen odatartozó román Regát központja, Bukarest emésztette fel . Nemcsak egyéni sorsomat, hanem közös erdélyi létünket is döntő módon befolyásolja jó ideje az a mentalitás, amely leginkább ebben a városban érhető tet ten, és amely a Balkán, Levante és Bizánc különös, csípős, fűszeres, ricsajos keveréke, túlápolt és ápolatlan nők meg férfiak állandó kavalkádja. Érthető tehát, hogy odakerülésem – féligodaköltözésem, de sohamegnemhonosodásom – kezdetétől izgat a balk ániság titka, és hogy egyáltalán vane ilyen titok, vagy csak egy előítélet rabjai vagyunk ezúttal is. Nos, előítéleteken innen és túl, van szerintem egy alapvető szemléleti sajátosság, ember és világ, ember és társadalom viszonyának egy olyan rendszere, a mely minden mástól megkülönbözteti a Balkánt. Az individualistaként egyszerre dicsért és kárhoztatott Európától és a kollektivistaként lefitymált Ázsiától is. Van, persze, balkániság. Csak nem úgy! Mindannyian hajlamosak vagyunk a saját rend- és
