Reggeli Sajtófigyelő, 2010. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-12-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101202 . 19 Pozsonec Mária: Soha sem voltam az ún. „melldönget ő nemzetiségi politika” híve Népújság (L endva) • 20101202 Pozsonec Máriát, az 1986ban megalakult lendvai, majd az 1990ben megalakult muravidéki csúcsszervezet egykori elnökét, aki 18 éven keresztül nemzetiségi parlamenti képviselő volt, a szlovén és a magyar állam legmagasabb hazai kitünte tettjét, nem utolsósorban pedagógust, művelődésszervezőt nem szükséges bemutatni a muravidéki magyar olvasónak. A muravidéki nemzetiségi politika kétségkívül „első asszonyával” életpályájának elejéről és az éppen aktuális nemzetiségi kérdésekről is beszélg ettünk. – Hogyan kezdődött nemzetiségi politikusi pályája, miként került a magyarság megmaradási törekvéseinek keresztpontjába? – Végeredményben pedagóguspályám kezdetével azonnal belecsöppentem a nemzetiségi életbe. A tanítás mellett ugyanis népművelői tevékenységet is végeztem a muravidéki falvakban. Sokat tartózkodtam a faluotthonokban, rendezvényeket szerveztem, a fiatalokkal foglalkoztam, majd a hetvenes évek végén megalakuló érdekközösségben is szerepet vállaltam. A közösség második ülésére már hiva talos voltam mint dobronaki küldött. Akkoriban Fehér Ferenc volt a közösség hivatásos titkára, neki segítettem a falvak művelődési életének megszervezésében. Alakítgattuk az egyesületeket, nagy munkát végeztünk. Itt meg szeretném említeni, hogy Fehér Feren cnek ebben nagy szerepe volt és véleményem szerint sokszor elfeledkezünk erről. Elsőként Hosszúfaluban – szerintem ötletesen – Fehér Jani névvel szerveztük meg a kulturális egyesületet. Művészeti vezetőnek Kiss István nyertük meg, aki a maihoz képest szint e lehetetlen körülmények közepette vállalta a munkát. Zalaegerszegen kerékpárral ült vonatra, majd Rédicsen leszállva kerékpárral érkezett Hosszúfaluba. Arra egyszerűen nem volt pénz, hogy autót biztosítsunk számára. Ilyen körülmények közepette is hamarosa n számtalan csoport alakult igen erős hagyományőrző, nemzeti megmaradási céllal. Ebből az időből datálható az első muravidéki Petőfiünnepség is, amelynek megszervezésében Füle Tibor segítségét is meg kell említenem. A művelődésszervezési munka közben az é rdekközösségben hamarosan alelnöknek neveztek ki, majd két mandátumban az érdekközösség elnökeként tevékenykedtem. Ez nem volt hivatásos poszt, mindent a tanítás mellett végeztem. Ezekből az időkből mindenképpen szükséges megemlítenem Varga Sándor, Varga J ózsef, Hajós Ferenc, Eőry Ernő, illetve Kercsmár Rózsa nevét, akikkel az első nemzetiségi politikai harcokat vívtuk, leraktuk az érdekközösség törvényi alapjait. – Az említett alapok lerakása, a művelődés megszervezése mellett milyen munka folyt még? – Nag yon fontosnak tartottam – és még most is így gondolom – , hogy akkoriban különböző csoportokkal jártuk Magyarországot, amelynek szinte minden szegletét meglátogattuk. Olyan helyeket próbáltunk az embereknek mutatni, amelyek által felébredhetett bennük, hogy ők is részesei ennek a hazának, ennek a mérhetetlen kulturális gazdaságnak. A kirándulások által kerültem igazából bensőséges kapcsolatba a muravidéki néppel. Az időszakot nyugalom jellemezte, mindenki megtalálta a saját helyét, senki sem érezte úgy, hogy valamiből ki kell lépnie, és a goricskóiak is szerintem úgy érezték, szeretettel fogadjuk őket. – Az említett időszak után 18 éves parlamenti munkája következett. Ezt hogyan értékelné röviden? – Az egész munkámat azzal a feltevéssel kezdtem, hogy a kicsi falvaknak, különösen a goricskóiaknak kell segíteni leginkább. A 18 év igen sok munkával telt. Nem a nagy politikai csatározásokban találtam meg magam, hanem mindig apró léptekkel próbáltam előrehaladni a vidék fejlődése érdekében. Építeni akartam, úgy fiz ikai, mint lelki értelemben is, maradandót hagyni magam után. Nagyon vigyáztam arra, hogy a magyar kisebbség és a többségi nemzet között soha ne kerüljön sor nyílt konfliktusra. Úgy próbáltam dolgozni, mindenki úgy érezze, ez egy egységes vidék és a munkám mindenki érdekét szolgálja, nemzetiségi hovatartozásra tekintet nélkül. Emiatt az éppen aktuális magyar kisebbségi politikusok támadásokat is intézek felém, de én soha sem voltam az ún. „melldöngető nemzetiségi politika” híve. – Hogyan boldogult a parlame ntben a tanári diplomával? – Egész biztos, hogy jobb lenne, ha mondjuk jogi diplomával rendelkeztem volna, de lelkesedéssel és szorgalmas munkával el tudtam érni mindent. Ezért vállaltam a tagságot szinte mindegyik bizottságban, volt, hogy 11 – 12 bizottságb an is dolgoztam. Ebből a szempontból biztos, hogy rekorder voltam, de így biztosított volt számomra, hogy minden előkészületben lévő törvénybe már előzetesen betekintést nyertem, így időben
