Reggeli Sajtófigyelő, 2010. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-12-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101202 . 20 tudtam lépni, kezdeményezni tudtam, hogy a megfelelő helyekre beke rüljön az ún. nemzetiségi passzus. A parlament elé a törvényjavaslatok így már többnyire nemzetiségi szempontból elfogadható szinten kerültek. Ez politikai szempontból talán nem volt látványos, de nekem így volt természetes. Általában minden sikerült, ered ményt csak a Lendvai Könyvtár esetében nem tudtam elérni, mert egyszerűen túl erős lobbi dolgozott az ügyünk ellen. A többi ügyben szerintem sikeres voltam. A legemlékezetesebb számomra a lendvai Idősebb Polgárok Otthona megépítésének kezdeményezése volt. Az aktuális miniszter asszonnyal azon az éjszakán állapodtunk meg az építkezésről, amikor a főváros felett ellenséges repülők, helikopterek repültek, majd a brioni egyezmény után konkrétan meg is rögzítettük a megbeszélteket. Ez volt az első nagyobb sikere m, majd következett a művelődési ház Lendván, a különböző kétnyelvű iskolák, óvodák adaptálása. Úgy érzem, szinte mindegyik faluban sikerült valamit tennem. – Mi volt az, amit a legnehezebben sikerült véghezvinnie? – Itt mindenképpen Hodos község önállósu lását említeném, mert a 380 fős önálló község létrehozásának kilobbizása ma is szinte lehetetlennek lenne. De sikerült, a falu elkezdett élni, és bizony nehezen lehetne összeszámolni a nyolc év alatt az ország legkisebb községében létrehozott beruházásokat . Számomra mindenképpen a legmeghatóbb a tiszta ivóvíz biztosítása volt – a sárga iszapos helyett. – Parlamenti pályafutása során számos szlovén politikussal és más nemzetek vezetőivel is találkozott. Ki volt Önre legnagyobb hatással? – A Habsburg Ottóval való barátságomra vagyok a legbüszkébb, aki még a háborús időszakban járt először az önálló Szlovéniában, és meglepődött azon, hogy a szlovén országházban valaki magyar nyelven szól hozzá. Ezáltal igazi barátság teremtődött köztünk, s az európai politikus többször is járt a Muravidéken. Parlamenti tisztségem folytán Lengyelországon és Oroszországon kívül szinte minden európai ország parlamentjében jártam, leginkább London és Párizs maradt meg az emlékezetemben, de a zord Helsinki is nagyon tetszett. A szlov én politikusok között igen tiszteltem és nagyra becsültem Milan Kučan és Janez Drnovšek volt államelnököket, különösen az utóbbit, akitől véleményem szerint a szlovén nemzet nem megfelelően búcsúzott el. Ez még mindig fáj nekem valahol, különösen azért, me rt jelen voltam Antall József miniszterelnök búcsúján, és láttam, egy nemzet hogyan búcsúzik megfelelően legnagyobbjaitól. Nagy segítségemre volt Mitja Gaspari és Anton Rop is, akikre mindig számíthattam. Nagyra értékelem például Ivan Potrč rendkívül nagy politikai tudását is. Janez Janšát is nagyon nagyra értékelem, különösen a hadügyminisztériumi vezetését, mert véleményem szerint nélküle jóval nagyobb károkat szenvedtünk volna az önállósulási háborúban, mind emberéletekben, mind anyagiakban. Az említett emberek mostani tevékenységét egyébként nagyon hiányolom is. A politikusokat egyébként nem szoktam pártpreferencia szerint megközelíteni. – Térjünk át néhány aktuális kérdésre. Mi a véleménye az általános nemzetiségi törvényről, ennek szükségességéről? – Az egyenként elfogadott, nemzetiségi passzusokat tartalmazó törvények nagy része megfelelő. Tény, hogy a törvények érvényesítése sántít, ezt valahogy el kell intézni. Illuzórikus az a feltevés, hogy ezt a nagyszámú törvénytömeget a parlament egyénként meg nyissa és tárgyalja, a törvények egy csokorba való összerakása viszont jó lehet, de véleményem szerint az egész nem ér meg ennyi munkát. Majd megítéli a nép, ahogy eddig is tette sok esetben. – Mi a véleménye a kétnyelvű oktatásról, ennek rendezési kísérle teiről? – Hasonló a véleményem, mint az előző kérdésnél. Szerintem ez is jól van törvényileg lefektetve, a törvényeket azonban be kellene tartani, illetve tartatni. Ha ez meglenne, akkor csak kisebb módosításokra lenne szükség véleményem szerint. A reformo kkal mindig vigyázni kell, fokozatosan kell mindig bevezetni, vagyis néha a több kevesebbet jelent. Egyébként a kétnyelvű oktatás nagy híve vagyok. Véleményem szerint minden jelenlegi asszimilációs adat ellenére a kétnyelvű oktatás nélkül a helyzetünk még rosszabb lenne. Véleményem szerint a muraszombati, csáktornyai szintre süllyedtünk volna az elmúlt évtizedekben, vagyis néhány idősebb emberre maradt volna csak a magyar nyelv. – Mi a véleménye az általános és nemzetiségi önkormányzati rendszerről, itt szü kségesnek látja a reformokat? – Szerintem a meglévő rendszer valahol egy területi autonómiát jelent, de itt is be kell tartani és tartatni a törvényeket, a szabályokat, például a kétnyelvű ügyintézés terén. Sajnos már odáig fajultak a dolgok, a lendvai Id ősebb Polgárok Otthonában nem tudják, hogy kelle tudni magyarul vagy nem. Ez szerintem már sértő az idősebb magyar ajkú emberek számára. A magyar kisebbségi rendszert illetően leginkább a muravidéki elnök közvetlen megválasztását látom időszerűnek. Így vé leményem szerint tartalmi, és nem csak formális munka folyna az önkormányzatokban. – Mi a véleménye a kettős állampolgárság intézményéről?
