Reggeli Sajtófigyelő, 2010. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-11-30
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101130 . 11 Az egyeztetések folytatódnak, más helyszínen és más partnerekkel várják az észrevételek et annak érdekében, hogy a nemzetpolitikai stratégia részét képező szórványstratégiát 2011. március 15ig véglegesítve elkészülhessen. v v i i s s s s z z a a Ingázás és emigrálás között – Élettér az Érmelléken Reggeli Újság • 20101130 Vá lasztási kampányok idején szebbnél szebb jövőképet festenek a négyévenként a „pórnép” közé leereszkedő, megnyájasodott politikusaink. Az elmúlt húsz esztendőben ha csak a töredéke is megvalósult volna azoknak, amiket a választások előtt hangoztattak személ yesen, vagy autókra szerelt hangszórókból, hangosbemondókból szórtak felénk, ma nem sereghajtója lennénk a jó öreg Európa országainak. Az Érmellék mindig szürkébb, elhanyagoltabb része volt a Partiumnak, pedig mindig szorgalmas népség lakta e tájat, annál is inkább, mivel mindig nehéz volt a viszonylag elfogadható életkörülmények megteremtése ezen a vidéken. Mindezek ellenére a rendszerváltást követően igen gyéren jöttek a befektetők, s ha jöttek is, hamar odébbálltak, mintha nem lett volna nekik kifizetőd ő a felajánlott éhbérért cserében megkapott tisztességes munka. Miután a mezőgazdaságot pártunknak és kormányunknak sikerült teljesen tönkretennie, sőt kivette részét abból, hogy egyes falvakban kisemmizzék a kisgazdákat és visszaállítsanak egy fajta hűbér i függőséget a 100150 hektárokon gazdálkodó kisistenektől, elindították a végleges el- és kivándorlási hullámot ezen a vidéken is. Az itt élők ezen drámai döntését általában az ingázás „intézménye” előzi meg. Azok, akik felvállalják ezt a viszontagságos é letformát – viszontagságos, mert mind a vasúti, mind a közúti személyszállítás már csak történelem ezen a tájon – többnyire már idősek a külföldön való újrakezdéshez. A még maradó fiatalabbak ideigóráig azért vállalják, mert nincs elég lelki erejük elszak adni a rögtől, de ha belefásulnak, előbbutóbb nyakukba veszik a nagyvilágot. Az elmúlt időszakban ezekről a jelenségekről beszélgettünk több érmelléki polgármesterrel is. Legutóbb Béres Csabát, Székelyhíd polgármesterét kérdeztük, milyen lehetőségei vanna k az ottani embereknek a túlélésre. Béres nem sok jót tudott mondani, ami motiválhatná a székelyhídi embert az otthonmaradásra. Ezzel szemben beszélt egy közelmúltban csődbe ment bútorgyárról, ami több száz embernek adott kenyeret a városban. A cipőgy ár is hasonló sorsra jutott. Székelyhíd legnagyobb átka, hogy nincs olyan területek birtokába, amelyeket befektetőknek lehetne kiadni. Így nagyon nehéz egyegy kenyéradót idecsalogatni. Nem beszélve a politikai viszonyokról. A befektetők nem bíznak a román kormány politikájában, így még a körvonalazódó hajlandóságot is elvetik. Sok megegyezés borult már a politikai instabilitás miatt. Az idén az Amerikai Egyesült Államokban is járt hasonló ügyben. Az ottani befektetők is a hazai áldatlan állapotokra hivatko zva odázták el, hogy Székelyhídon dolgoztassanak. Így marad a szakemberek Biharpüspökibe való ingázása, vagy a külföldi munkavállalás. Érkörtvélyesen Kovács Zoltán polgármestertől afelől érdeklődtünk, mikor indul az alumíniumvázhegesztő telep, amelyről a kora tavaszon írtunk. Ezt a vállalkozást egy német cég indítaná be a megye legészakibb csücskében. Meg is vette a szükséges területet hozzá, de az év eleje óta csak a dokumentáció összeállítására futotta, valószínűleg anyagi meggondolásból halogatják ők is a kivitelezést. Szalacson jelenleg egy magyarországi cég által működtetett disznóhizlalda működik negyvenhatvan embernek biztosítva munkahelyet, ám a helybéliek szerint ingatag az anyagi alap és így a jövő is. Ami biztosabb, az egyik margittai cipőgyár l eányvállalata – az mintegy száz munkást foglalkoztat. A fentiekhez képest Érmihályfalva áll a legjobban, bár messze nem kielégítően, hisz az elmúlt évtizedekben több nagyvállalat is megszűnt – vagy csak félgőzzel működik – (konzervgyár, dohánygyár, vágóhíd , állami gazdaság stb.), mint amennyi létrejött. A nagykárolyi úton terjeszkedő német és olasz vegyes vállalkozású cipőgyár sok faluról ingázónak ad kenyeret, igaz minimálbérért kénytelenek az emberek itt robotolni és túlórázni évek óta. A szerényebbek beé rik ennyivel is. Ha tisztességes megélhetést nem is, legalább rendszert biztosít az életükben. Elterjedt szóbeszéd, hogy egyes helyeken a minimálbér mesterségesen (korrupcióval) tartják fenn, a konkurenciát kizárandó. Ugyanis sok befektető azért volt kényt elen elmenni egyes érmelléki településekről, mert a meglévő vállalkozások irányítói ügyeltek arra, ne legyen az embereknek választási lehetőségük, viszonyítási alapjuk. Akinek nem tetszik, nagy a világ! v v i i s s s s z z a a Sütő Éva
