Reggeli Sajtófigyelő, 2010. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-09-09
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 09.09 . 14 Gyürk 2004 óta európai parlamenti képviselő, előtte hat évig volt a Fidesz országgyűlési képviselője. vissza Új korszak kezd ő dik a kisebbségi politikában Losoncz Alpár Komment.hu • // 2010 // szept // 07 Mind a szlovákiai, mind a vajdasági kisebbségpolitikában jelentős változások mentek végbe az utóbbi hónapokban. Mit bizonyítanak ezek a látszólag egymástól f üggetlen, ám valójában egymást erősítő folyamatok? Két fontos eseményt jegyezhetünk az utóbbi időben a magyar kisebbségpolitikával kapcsolatban. A szlovákiai parlamenti választásokon győzött a HídMost, viszont kiesett a Magyar Koalíció pártja, döbbenetet okozva megannyi megfigyelőnél. Itt a Vajdaságban nemzeti tanácsot választhattak a kisebbségi polgárok, amely önkormányzati szerepkörökkel rendelkezik. Voltaképpen az így kialakult Magyar Nemzeti Tanács (MNT) már meg is kezdte munkáját, és megválasztotta szervei t is. Ajánlat Megmerevedett erőviszonyok Losoncz Alpár írása a vajdasági kisebbségi választásokról Első olvasásra úgy tűnik, hogy két homlokegyenest ellenkező jellegű eseményről van szó. Hiszen csupán a második esetben beszélhetünk arról, hogy egy etnikailag egynemű politikai csoportosulás rendelkezik önkormányzati szerepkörökkel, és irányíthatja a magyar kisebbség s orsának alakulását. AZ MNTben ugyanis a legerősebb vajdasági magyar párt, a VMSZ (Vajdasági Magyarok Szövetsége) meghatározó hatalomra tett szert, uralmát senki sem veszélyeztetheti. A választások előtt sok szó esett arról, hogy a belgrádi pártok, különös képpen a regnáló Demokrata Párt, közvetett módon befolyást kívánnak gyakorolni az MNTre, méghozzá tagságuknak magyar részével. De az erős mozgósító retorika, amelyet különösen a VMSZ gyakorolt, nem felelt meg a valóságnak. A szerb pártok ugyan nem akadály ozták magyar tagjaikat abban, hogy részt vegyenek a nemzeti tanácsválasztásokon, de hátszelet sem biztosítottak számukra. A VMSZ elnöke a választás utáni diadalittas légkörben arról beszélt, hogy bebizonyosodott az a tétel, miszerint nem igaz, hogy a vaj dasági magyarság túlnyomó hányada "nemzetileg kifakult". Ezek szerint a Vajdaságban adott a kisebbségbarát konstelláció, csupán ki kell használni a magyarok ölébe hulló esélyeket. Ezt erősítette meg egyébként a magyar diplomácia első embere is, aki szerbia i látogatása alkalmával maradéktalan elismerésben részesítette a szerb kisebbségpolitikát, és a 2009es kisebbségi törvényt. Ugyanezt tette egyébként a magyar diplomácia 2002ben is az akkori szerbiai kisebbségi törvény kapcsán, noha eléggé világosak volta k a törvényt terhelő hiányosságok. Aligha kellett volna, ugyanis, változtatni a kisebbségi törvényen, ha az tényleg ideális lett volna. A magyar külügyi politikának azonban valószínűleg megfelelt a pozitívnak minősített szerb példa kiemelése, amely ellenté telezhette a frusztrációkkal járó szlovákiai szituációt. Hogy félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy az MNTben megtalálhatók a kisebbségi autonómia csírái. De a legfontosabb itt mégis az, hogy a szlovákiai és a szerbiai magyar kisebbségek pályáin e gymást erősítő vonatkozások, erős hasonlóságok találhatók. Ezért kell a két eseményt együtt taglalni. Mert a dilemma ugyanaz. Az MNT választásakor a VMSZ valóban kitűnő pártembereket és pártonkívüli személyeket sorakoztatott fel. Tekintéllyel bíró püspökö k, mérvadó egyetemi tanárok, hangadó közéleti emberek jelentek meg a listán. Az összefogás fennállt, ha nem is volt teljes. A közéleti retorika szerves része volt, hogy történelmi választások előtt állunk. Mégis, a kb. 240.000 választópolgárból csak valam ennyivel több, mint 50.000 polgár szavazott a VMSZ listájára, és kb. 20.000 polgár szavazott a többi pártra. Ráadásul, még azt a tényt is meg kell fontolnunk, hogy a választói névjegyzékre jelentkezettek száma (138 ezer) és az urnákhoz járultak száma közöt t szakadék tátong. Ez egy dráma. És nem valószínű, hogy a jelenséget megmagyarázhatjuk a "nemzeti kifakulással", vagy akár annak ellentétével. Sőt, mi több, még azzal a magyarázattal sem elégedhetünk meg, hogy a kisebbségi választóknak elegük van a kisebbs ég nevében beszélő elitekből. Noha, nem lehet tagadni, hogy fennáll a bizalmatlanság a kisebbségi elitekkel kapcsolatban.
