Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-30
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.30 . 11 Másnap a magyar minisztertanács kimon dta, hogy amennyiben Románia eleget tesz a szovjet követeléseknek, akkor Magyarország kikényszeríti a Romániával szembeni területi igények teljesítését. Németország attól tartott, hogy egy Románia elleni magyarszovjet támadás esetén leáll a Ploieştiből érkező kőolajimport, emellett Hitler a Vörös Hadsereg esetleges balkáni megjelenéséért sem lelkesedett. Így történt , hogy a Wilhelmstraße rávette a román vezetést a magyarromán tárgyalások megkezdésére. A románmagyar tárgyalások 1940. augusztus 16án kezdődtek Szörényvárott. Bár a húsz éven át hangoztatott ideológia alapján Magyarország hivatalos politikai célja az 1918ig Magyarországhoz tartozott területek hiánytalan visszaszerzése volt – azaz az Anschluß után Magyarországnak elvileg területi követelése volt a náci Németországgal szemben is – , a Szörényvárra utazó magyar küldöttség a trianoni békével Romániához csa tolt 102 181 négyzetkilométernek csak bő kétharmadát kérte vissza. Mint Teleki ezzel kapcsolatban fogalmazott, Magyarországnak nem érdeke „milliós román tömegeket” bekebelezni. A mintegy 69 ezer négyzetkilométerre vonatkozó magyar területi igény a Marostól északra eső területre és a Székelyföldre korlátozódott. Nem terjedt ki tehát olyan jelentős városokra, egykori vármegyeszékhelyekre, mint például Temesvár, Lugos, Déva, Nagyszeben, Segesvár vagy Dicsőszentmárton. Ha a teljes magyar igény megvalósult volna , a visszacsatolt területen több román élt volna, mint magyar. A román fél számára a magyar javaslat elfogadhatatlan volt. A román ellenjavaslatban a Székelyföld autonómiája, illetve a határ mentén minimális területi kiigazítás szerepelt, ez viszont az – egyébként kolozsvári születésű – Hory András volt varsói magyar követ vezette magyar küldöttség számára volt teljesen elfogadhatatlan, így augusztus 24én a tárgyalások megszakadtak. Augusztus végén a magyarromán háború a küszöbön állt. A náci Németorszá g azonban a föntebb már említett okok miatt minden diplomáciai erőfeszítést megtett a háború kirobbanása ellen. Közben augusztus 2526án a románszovjet határ szovjet oldaláról a Vörös Hadsereg csapatösszevonásáról érkeztek hírek. Beindult a német – és ve le az olasz – diplomáciai offenzíva a magyarromán konfliktus rendezésére. Augusztus 27én Hitler egy szűk körű berchtesgadeni tanácskozáson – melyen sem magyar, sem román részről nem vett részt senki, kizárólag német diplomaták voltak jelen – lényegében eldöntötte a kérdést. Másnap Hitler, Joachim von Ribbentrop külügyminiszter jelenlétében, fogadta Ciano olasz külügyminisztert, és megegyeztek, az előző napon elhatározott új határvonalat terjesztik másnap Bécsben a román és a magyar diplomaták elé, és ez zel szemben fellebbezésnek helye nincs. Azt azonban, hogy Bécsben nem tárgyalás lesz, hanem ultimátum, a tengelyhatalmak diplomáciája nem közölte előre a két féllel, így Bukarestben komoly diplomáciai tárgyalásokra készültek. A korabeli bukaresti diplomác iai följegyzésekből tudható: a román politika legfeljebb 18 ezer négyzetkilométer elvesztésével számolt, sőt: a román diplomaták a végén már 10 ezernél tartottak. Eközben, augusztus 28án rendkívüli ülést tartott a magyar kormány, ahol Teleki kijelentette : Kolozsvárhoz és a Székelyföldhöz mindenféleképpen ragaszkodik. 29én délelőtt az erdélyi születésű külügyminiszter, gróf Csáky István és a Budapesten született, de ugyancsak erdélyi származású Teleki megérkezett Bécsbe. A Belvederepalotában folytatott tárgyalásokon Ribbentrop és Ciano – előbbi rendkívül durván, utóbbi finomabban – a magyarromán háború elkerülésére szólította föl a magyar politikusokat. A hajnalig tartó tárgyalások során a két külügyminiszter Csákynál és Mihail Manoilescu román külügymi niszternél elérte, hogy a németolasz döntőbíráskodás eredményét előre elfogadják.
