Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-30
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.30 . 12 Az új határ kihirdetésére 30án délután háromkor került sor. A második bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz a Partium és Erdély északi része, DélMáramaros – Máramaros északi része másfél évvel korábban, CsehSzlovákia megszűntével került ismét magyar fennhatóság alá – és egy nagyon keskeny sávot leszámítva a Székelyföld. Magyarországhoz került Nagyszalonta, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelykeresz túr és Sepsiszentgyörgy. Összesen 43 591 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz, az 1941. februári népszámlálás szerint 2,5 millió lakossal, akiknek 51,4 százaléka magyar, 42 százaléka román, 3,7 százaléka német volt. Ugyanakkor román fennhatóság a latt maradt valamivel több mint 400 ezer magyar. A második bécsi döntés sokkolta Romániát . Manoilescu az új határt ábrázoló térképre tekintve elájult. Teleki először megkönnyebbült, de aztán észrevette, hogy – Göring hasának köszönhetően – a BudapestCsíkszereda vasútvonal egy része román kézen maradt és, tekintettel arra, hogy a Székelyföld z sákként nyúlik be Románia területébe, nyugatdélnyugat felől nehezen védhető. (1942. december 5én adták át az akkor, két év alatt, részben munkaszolgálatos zsidók által épített, 48 kilométer hosszú SzeretfalvaDéda vasútvonalat. Budapestről a Székelyföldr e mindmáig ezen az útvonalon megy a vasúti forgalom.) Tovább erősítette a magyar miniszterelnök aggodalmait, hogy az egyezménnyel együtt Magyarországnak alá kellett írnia egy kisebbségvédelmi egyezményt is, mely előírta, hogy a Berlin meghosszabbított karj aként működő Volksbund legyen a magyarországi németek egyetlen olyan szervezete, amelyet a magyar kormány elismer. Az egyezmény értelmében Romániának két hete maradt, hogy kiürítse a Magyarországnak ítélt területet. A szeptember eleji magyar bevonulás ált alában rendben zajlott, több kisebb és két nagyobb incidensre azonban sor került. Szeptember 9én az Ördögkútra bevonuló magyar honvédekre az ortodox templom tornyából lesipuskás románok tüzeltek. A pánikba esett honvédek félszáznál több menekülő civillel végeztek. Ennél is véresebb volt a szilágyippi incidens, ahol szeptember 7én a bevonuló magyar honvédek egyik, gránátokkal teli szekere fölrobbant, és egy szakaszvezető meg a kocsis meghalt. A magyar katonaság szándékos robbantást gyanított, és 157 helyi lakost kivégeztek. De az is előfordult, hogy felheccelt románok magyarokat lincseltek meg, a visszavonuló román katonák pedig egész falvakat megsarcoltak, aki pedig nem volt hajlandó engedelmeskedni, azt lelőtték. A második bécsi döntés nyomán még szoros abbá vált Magyarország függése a Harmadik Birodalomtól. Tíz hónappal később Magyarország a náci Németország oldalán belépett a második világháborúba. Románia is Hitler szövetségese lett, ám idejekorán, 1944 augusztusában átállt a győztesekhez. Pro forma Ma gyarország kitartott Németország oldalán 1945. áprilisig, így nem volt kétséges, hogy a háború végén Románia javára döntenek a szövetségesek. A nyugati hatalmak még így is hajlandók lettek volna egy kis kiigazításra, a Partium egy részének visszaadására, d e a szovjetek ezt elutasították. A magyarromán határ visszaköltözött oda, ahol Trianonban meghúzták, a bécsi döntést pedig a nagyhatalmak semmisnek nyilvánították. vissza Döntött a bíróság: nem jogellenes a székely zászló k itűzése Erdély.ma • [ 2010. augusztus 30., 00:06 ] [468] Mindenki emlékezhet még az Erdély szerte elhíresült makfalvi székely lobogó kálváriájára. Történt ugyanis, hogy 2009 december 23án, a marosszéki Makfalva község helyi tanácsának MPPfrakciója kit űzte a székely lobogót a községháza homlokzatára. A polgármester eltávolíttatta azt, és a rendőrségen feljelentést tett a lobogót kitűzők ellen. Később, ismeretlen tettes jóvoltából a lobogó ismét felkerült a homlokzatra, és mindmáig ott lobog. Szinte fele désbe merült már a rendőrségi meghallgatás, a vádemelés, mikor 2010. augusztus 10én a segesvári bíróság meghozta a székely lobogóra vonatkozó határozatát, mely felülmúlta minden várakozásunkat. A határozat nem csak azt tartalmazza, amit minden normális, magát jogállamban képzelő polgár elvárt, éspedig, hogy a szóban forgó lobogó nem rasszista és xenofób szimbólum és használata nem törvénybe ütköző, hanem azt is, hogy a feljelentés tárgyát képező lobogó egy történelmi közösség szimbóluma. Ezt a megállapítá st a Tisztelt Bíróság a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma által, a rendelkezésére bocsátott tájékoztatójára alapozza. A székely lobogó kálváriája, azon túlmenően, hogy mindenki számára megmutatta, ki hogyan áll a nemzetünket érintő kérdésekhez, nyilvánvalóvá tette, hogy a jelkép bátran használható és a riogatások ellenére nem kell semmiféle jogi következménytől tartania a lobogónkat nyíltan használni kívánó közösségeknek. Reméljük, ez a hír
