Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-16
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.16 . 13 vezetője – aki jelenleg a szenátus elnök eként Románia második közjogi méltósága – kizárta ugyanakkor, hogy vissza kívánna térni pártja élére. A szocdemek Geoanát azután váltották le, hogy 2009 decemberében vereséget szenvedett Traian Basescuval szemben az államelnöki választásokon. Akkor az SZDP élére Victor Ponta fiatal jogászpolitikus került, aki Geoanát több ízben is keményen bírálta. Tibori Szabó Zoltán Kolozsvár| Népszabadság| 2010. augusztus 16. | Geoana mostani kijelentése megerősíti azokat a román politikában szárnyra kapott híreket, am elyek értelmében – szeptemberben, ellenzéki kezdeményezés nyomán – menesztenék az Emil Boc vezette kormányt, és Basescu államelnöktől a szociáldemokraták és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alkotta koalíció kormányfőjelöltjének kinevezését kérnék. Geoana les zögezte: nem indul a pártelnöki tisztségért, még akkor sem, ha a szocdemek október 16i országos fórumán Ponta lemond. Elismerte, hogy az SZDP – NLP alkotta ellenzéknek legjobb lenne hátradőlve megvárnia a 2012es választásokat. De az ellenzék fekete pontot kapna szerinte, ha tétovázna vállalni a kormányzást, amikor az ország bajban van. Ehelyett az ellenzéknek össze kell fognia, és rá kell vennie az államelnököt, hogy jelöltjét kérje fel egy új kabinet megalakítására. Basescu elmondta: ha az SZDP és az NLP összefüggő intézményreformot tartalmazó programmal állnának elő, az ellenzék kormányfőjelöltjét „akár holnap” habozás nélkül felkérné a kormányalakításra. HIRDETÉS Basescu szerint egyelőre azonban ilyen program nem készült, és bár a kormányzó DemokrataLi berális Párt (DLP) „nehezen mozog”, az SZDP – NLP alkotta kormánnyal „a világ gyakorlatilag megállna”. vissza Mítosz és algebra Népszabadság| 2010. augusztus 16. | Hideget és meleget egyaránt hozott a sepsiszentgyörgyi szél. Bíró Béla cikkében (A végletek (anya)országa, 2010. július 26.) egyrészt elismerően ír arról a nemzetpolitikai törekvésről, amely a személyes tapasztalatszerzés tömegessé tételével mélyítené el az össznemzeti szolidaritást, másrészt a jelenlegi és az előz ő kormányokat is elmarasztalja a magyarországi kisebbségekhez való viszonyulásuk miatt. Hipotézise szó szerint: „Mindössze annyi történik, hogy a hatalomváltással az egyik szélsőséges nézetet (az állampolgárság nevében folytatott asszimiláció igényét) a má sik szélsőséges nézet (a kulturális közösséghez való tartozás jegyében folytatott asszimilációé) fogja úgymond felváltani. A szocialisták a határon túli magyarok problémáit próbálták szőnyeg alá söpörni, a Fidesz – KDNP a határon belüli magyarokkal, azaz a n em magyar (egészen pontosan: nem kizárólag magyar) kultúrájú népességekkel tenné ugyanezt.” Ajánlott cikkek A végletek (anya)országa Tekintsünk most el attól, hogy a nemzetiségek parlamenti képviseletének törvényi biztosításával az új Országgyűlés a kisebbségek egy ik legfontosabb, két évtizede halogatott elvárását teljesítette – és tekintsünk el egyúttal a semmi által nem igazolt előfeltevések megvitatásától is. Sokkal érdekesebb Bíró Bélának az az állítása, miszerint a Trianon utáni magyar politika mára lényegében beolvasztotta a nemzeti kisebbségeket, és ennek felelősségében „retorikájától függetlenül az öszszes magyar kormány” osztozik. Itt ugyanis már nem a dualizmus kori nemzetiségpolitika megszokott ostorozásáról, hanem – az elmúlt húsz évet és a vélelmezett jö vőt is beleértve – a különböző történelmi korszakok kisebbségpolitikájának egybemosásáról és általános megbélyegzéséről van szó. „Közismert, hogy 1919 után a magyarországi nem magyar népesség aránya nagyjából ugyanaz volt, mint a Romániában élő nem román népességé. Azóta a Magyarországon élő nyelvi kisebbségek gyakorlatilag eltűntek” – írja Bíró Béla. Ezzel szemben a tények: az 1930as népszámlálás Romániában összesen huszonnyolc, Magyarországon viszont alig több, mint tízszázaléknyi nemzetiséget mutatott ki; ez több mint ötmillió romániai és nem egészen nyolcszázezer magyarországi kisebbségi lakost jelent. Tehát a kisebbségek összlétszáma közötti szorzó (a homogenizáció „sikerének” megítélésekor ez sem érdektelen) több mint hatszoros. Az azóta eltelt
