Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-10
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.10 . 37 Az új országhatalom az értelmiségi rétegben potenciális ellenfelet látott, nem bízott benne. Ezért vagy elbocsátotta őket, vagy pedig a lelkiismeretes értelmiségiek maguktól mentek el, mert nem tudták vállalni a folytonosságot: például a hivatalos nyelv minden alkalommal megváltozott, ez pedig ellehetetlenítette az orvosok, a patikusok számára feladatai k ellátását. A Trianon utáni, épp felnőtt generáció 1938ban hagyta el részben a régiót, majd 1944ben jött a legnagyobb csapás, amikor a magyar kultúrkörhöz tartozó zsidó középréteg tagjait elvitték, majd Malenki robotra (kényszermunkára) száműzték a lak osság összes férfi tagját, az értelmiségieket – papokat, orvosokat – a Gulágra hurcolták. A Szovjetunió nem engedte dolgozni a tanárokat, belső Ukrajnából tanárok ezreit hozatta, hogy ellássák ezeket a feladatokat. Beszélt az előadáson a magyar nyelv pre sztízsének a visszaállításáról. Milyen szintű identitástudattal rendelkezik a kárpátaljai fiatalság? - Helyzetünk az erdélyitől abban is különbözik, hogy mi egy határ menti, mintegy 200 kilométer hosszú és körülbelül 3050 kilométer széles sávban, egy töm bben élünk. Még a szovjet rendszerben is például a magyar rádiót és televíziót problémamentesen lehetett fogni, és az újságok is eljutottak. Tehát mi egy virtuális magyar világban nőttünk fel, és egy szovjet valóságban éltünk. Otthon mindenki a Kossuth rá dióra ébredt, a magyar televíziót nézte, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy magyar kultúrkörben mozogjunk. 1989 után, a határok megnyitása után ez a jelenség még inkább felerősödött, mivel kiderült, hogy a nagy szovjet erős állam gyenge intézmény ahhoz k épest, amit Magyarország ad: az üzletek telítettek, odafigyelnek az emberekre, sokan ott vállaltak munkát, mivel 1991 és 1996 között mélyrepülésben volt az ukrán gazdaság. Ez nemcsak a magyarokat, hanem az ukrán és az orosz szülőket is arra inspirálta, ho gy a gyerekeiket a magyar kultúrkör felé irányítsák, illetve a szovjet rendszerben a magyar nyelv presztízsét az is növelte, hogy az akkori tévé és rádió adásai annyira pártközpontúak voltak, hogy szinte nézhetetlenné váltak, de a magyar televízióban és rá dióban egy liberálisabb szellem, egy modernebb zenei és egyéb világkép jelent meg, és ez kedvezőbb volt mindenki számára. Ez most, úgy tűnik, megszűnt, mivel Ukrajna gazdaságilag is felzárkózott olyan szintre, hogy a közember számára a két ország közötti különbségek nem vehetők észre: a globalizáció révén az árubőség ugyanolyan mindkét országban. Az ukrán nemzetállamot építő elit tudatosan szervezi a saját kulturális elitjét. Ők a rádión keresztül is identitást erősítő szövegeket, dalokat sugároznak, ezt az ízlésvilágot szolgálják ki. Mi már nem kapjuk ezt meg Magyarországról. Ráadásul ezt olyan erőteljesen terjesztik, hogy elnyomják helyenként a magyar kultúrát terjesztő médiát. Nem tudunk könyvet vásárolni, míg a szovjet rendszerben ez nem jelentett prob lémát. Most számos apró részlet merül fel, amelyek miatt jó lenne visszaállítani Magyarország presztízsét. A gazdasági és politikai presztízsvesztés olyan egyszerű dolgokban is megnyilvánult, mint például az a tény, hogy nem ismerik el automatikusan a mag yar diplomákat, hanem egy ukrán bizottság is felülbírálja ezeket. Aki Ukrajna történelméből vagy ukrán filozófiából nem tett vizsgát, annak le kell tennie a vizsgát ukrán nyelven, mindamellett, hogy az ukrán nyelvet és irodalmat a Szovjetunió ideje alatt n em tanították – én sem tanultam – illetve ott, ahol tanították, rossz módszerrel tették: sem könyvet, sem szótárat nem adtak hozzá. Tehát egy ilyen helyzetben kell megvívni a napi csatáinkat. A jelenlegi főiskolások tanulmányaik elkezdésekor még oroszt ta nultak, majd ukránra váltottak, így egyik nyelvet sem tanulták meg rendesen. Ezért volt fontos, hogy Beregszászban létrehoztuk az alapítvány által működtetett II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskolát, ahol tíz szakon több, mint ezer diák tanul évente, álla milag elismert diplomát adhatunk ki, tehát az intézmény akkreditált.
