Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-10
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.10 . 38 Azonban már nem dönthetjük el azt, hogy kit veszünk fel, mert az ukrán állam elvette ezt a jogot. Most már ukrán nyelven és nyelvből kell felvételizni, csak bizonyos szaktantárgyakból fe lvételizhetnek magyar nyelven a diákok. Ezzel párhuzamosan viszont az ungvári egyetemen nyitottak egy magyar nyelvű fakultást, ráadásul azt is magyarországi támogatásból, ahol ugyanolyan szakok vannak, mint nálunk, amely olyan célzattal jött létre, hogy há tha megfojtja a mi intézményünket, és így egy államilag támogatott egyetemet hozhatnak létre. Állandó harcban élünk, és folyton keresnünk kell azt a hajszálat a fejünkön, amelytől fogva kihúzhatjuk magunkat. Így jöttek létre 1995ben például az egyházi lí ceumok, amelyek a tehetséges gyermekeket gyűjtik egybe régiónként. Ilyen alapon kezdeményezték a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházat is, amelynek anyagi helyzete, úgy néz ki, hogy stabilizálódott, hiszen állami támogatást is kap. Az újságainkat szi ntén önerőből, a magyar állam adományaival, támogatásaival tartjuk fenn, ami viszont nem nyújt biztonságérzetet sem az intézmény számára, sem a közösségnek. Ezt a biztonságot kellene megteremteni annak érdekében, hogy a diákokban kialakulhasson valamilyen sajátos jövőkép. Az anyanyelvű oktatás visszaszorítására tett ukrán erőfeszítések mennyire bátortalanítják el a szülőket attól, hogy magyar tannyelvű iskolákba írassák gyerekeiket? - Egy magyarországi szülő is azt szeretné, hogy a gyermeke a legjobb kép zésben részesüljön, abba a tanintézménybe szeretné küldeni a gyermekét, ami a leginkább hozzásegíti a boldoguláshoz. Tehát nagyon fontos a kimeneti tényező biztosítása a gyermek számára, ezért van az, hogy a magyar oktatási rendszerre gyakorolt ukrán nyomá s hatására a szülő elbizonytalanodik, és inkább az ukrán iskolát választja. Így érzékelhetően két év alatt 200zal csökkent a magyar főiskolában felvételire jelentkezők aránya, azonban még ezek fele sem tudja letenni az ukrán nyelvvizsgát. Végeztem egy ku tatást, és az eredmény azt mutatta, hogy a magyar tannyelvű iskolákba beíratott első osztályosok 50%a nem jut el az érettségiig, tehát egy széles kör képesítés nélküli munkanélkülivé válik. Az érettségizőknek pedig a fele nem jut el a főiskoláig. Mindössz e 17% jut el a felsőoktatás kapujába. Például egyik évről a másikra legalább 300zal csökkent az első osztályba beíratott magyar gyerekek száma. Ezért lenne fontos, hogy ne csak az oktatásra figyeljünk, hanem a magyar kultúrára fektessük a hangsúlyt, és a nnak a jogi keretét állami szinten és a megélt valóság szintjén is betartsák, mert csak akkor lesz presztízse a magyar kultúrának, ha az egy biztos jövőképet ad a gyerekek számára, és divatossá válik az adott körzetben. Ehhez egy összmagyar összefogás kell , és főleg a magyar állam támogatása, annak megerősödése nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális szinten is. Az oktatási rendszer az a kulturális tér, amelyben az egyén kibontakoztathatja és megélheti saját énjét, identitását, ahol elhiszi magáró l, hogy ő lehet valaki. Amennyiben nem ilyen térben nő fel, akkor azt tapasztalja és az alakul ki benne, hogy ő nem képes másra, minthogy másodrangú állampolgár, kiszolgáló személyzet legyen, aki ebbenabban segédkezik, de nem tölthet be vezető szerepet. Ezért azt gondolom, hogy Kárpátmedencei szinten a közoktatási rendszer minél teljesebb vertikumának fenntartása lenne számunkra a legfontosabb, ahol a minőségi oktatás mellett egy magyar szellemi élet is létezik, ahhoz, hogy egészséges identitású, teljes embereket képezzünk, akik megállják a helyüket az élet összes kihívásai előtt. ( Orosz Ildikóval a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, Napirenden a Kárpátmedencei magyar oktatás című előadást követően beszélgettünk .) vissza
