Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-10
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.10 . 36 Továbbá tavaly előrevetítették, hogy a tankönyveket valószínűleg nem fogják magyar nyelvre lefordítani, tehát a tankönyvkiadásból is szeretne kivonulni az ukrán állam. Az lenne az üzenete, hogy a magyar nyelvű oktatást önállóan, önerőből oldjuk meg, csak a kontrollt vállalja az állam. A kihátrálás lépésről lépésre történik , különböző törvényi szűkítésekkel. A legdrasztikusabb éppen a bolognai folyamathoz való csatlakozás után történt meg. Míg Magyarország teljesem mást olvasott ki a Bolognai rendszerből, és liberalizálta az oktatási rendszert, addig Ukrajna ezt a Bolognai c satlakozást arra használta fel, hogy erős nemzetállamépítését segítse, és a kisebbségeket kiszorítsa az oktatási rendszerből. Például úgy, hogy bevezette az emelt szintű független érettségi rendszerét, és csak ez alapján lehet bejutni egy felsőoktatási i ntézménybe: minden szakra és szakirányra kötelezővé tette az ukrán nyelv és irodalom vizsgát, mégpedig ugyanazon követelményrendszer szerint, amely szerint az ukrán anyanyelvű, ukrán iskolában érettségizett, és ukrán bölcsész vagy jogász szakra felvételiz ő teszi. Ugyanezt kell tennie egy magyar, fizika vagy kémia szakra felvételizőnek is, és ha nem ér el egy bizonyos ponthatárt a diák ebből a tárgyból, akkor nem is iratkozhat be a felsőoktatási intézménybe. Vizsgakötelessé tennének még két tárgyat, és arr ól folyik a vita, hogy anyanyelven is letehető legyen, vagy sem. Azon is vitáznak, hogy magyar nyelven – bár európai nyelv – lehete vagy sem egyetemi vizsgatárgy. Jelenleg az egyetemeken ukrán nyelvből, Ukrajna történelméből és egy választható európai id egen nyelvből – spanyolból, németből vagy franciából – kell vizsgázniuk a diákoknak. Milyen eszközök állnak a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a többi, magyar oktatás iránt elkötelezett civil szervezet rendelkezésére ezeknek a törekvéseknek ha nem is visszaszorítására, de legalább elbátortalanítására? Lényegében minden olyan eszközzel rendelkezünk, mint az összes többi civil szervezet: beadványokkal, feliratokkal, aláírásgyűjtési módszerrel próbálkozunk. De a leghatékonyabb talán az, amikor sikerü l egy problémát napirendre tűzni, és országos szintre emelni, hogy egy ukránmagyar vegyes bizottság gyűlésén, vagy egy tárcaközi egyeztetésen erről beszéljenek. A kárpátaljai 151 ezer főt számláló magyarság egy 46 millió lakosú országban nagyon csekély e rőt képes felmutatni, tehát nem lehet összehasonlítani az erdélyi és a felvidéki helyzettel, ahol számbeli arányuknál fogva ők lehetnek a mérleg nyelve bármilyen kérdésben, és parlamenti szinten is jelen vannak. Mi inkább Magyarország és külföld támogatásá val tudjuk problémáinkat kinyilatkoztatni, és a megoldás sok esetben a két ország közötti erőviszonyon múlik. Ön említette, hogy nincs harmad generációs magyar értelmiségi réteg Kárpátalján. Milyen körülmények hatottak oda, hogy ez így alakuljon? - Kárp átalja sajátosságokkal bír az összes többi, Magyarország határain túli régióhoz képest. Ez a sajátosság abban rejlik, hogy bizonyos időközönként országváltást, vagy amint azt nálunk mondják, korszakolást éltünk át. A régió tartozott Csehszlovákiához, a Szo vjetunióhoz, Magyarországhoz, Ukrajnához. Már az én korosztályommal, de a mostani fiatalokkal is előfordult, hogy egyik országban feküdtek le, és egy másikban ébredtek fel. Minden új országváltás új államnyelvet, törvényeket és oktatási rendszert hozott m agával. Az a generáció, amelynek az életében ez bekövetkezik, annak megszakad a karrierlehetősége, mert egyik napról a másikra nem tud boldogulni. Egyegy ilyen országváltás különösen nagy hatással van az értelmiségi rétegre, mert az új hatalom nem bízik benne, vagy az új országon belül nem tudja ellátni a feladatait. Kárpátaljáról az értelmiségi réteg az országváltásokkor vagy elment magától, vagy vitték.
