Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-10
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.10 . 30 Első ízben történt meg, hogy az MNT a társalapítója lett egy privát alapnak. Miért volt erre szükség? Azért, mert a Pannon RTV fennmaradása „csak akkor biztosítható, ha a magánalapítók m ellett lesz egy olyan alapítója is, amely státusa, tekintélye és reprezentativitása miatt jobban tudja segíteni a médiaház további fejlődését” – vallotta be Korhecz a társulást megelőző napon (P. E.: Bővül az MNT intézményrendszere, Magyar Szó, 2010. júliu s 29., 1. és 5. oldal). Vagyis: a Pannon Alapnak azért van szüksége az MNTre, hogy a pályázatokon a Pannon RTV – annak ellenére, hogy nem közszolgálati, hanem kereskedelmi médium – (az MNT neve mögé bújva) még több pénzt kapjon. A több pénz nagyobb vagyon t is jelent, miáltal növekszik az alapító magánszemélyek részesedésének értéke is. Kéthasábos interjúban próbálkozott Korhecz meggyőzni a Magyar Szó, vagyis az MNT napilapjának olvasóit és a vajdasági magyar közvéleményt a társulás „ésszerűségéről” (Pesev szki Evelyn: Az MNTnek vétójoga van, Magyar Szó, 2010. augusztus 4., 5. oldal). A társulással kapcsolatban azonban számos kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt: Először: Korhecz nem tagadja, hogy a Pannónia Alapnak „tizenkét magánszemély az alapító ja”, akik között az ő neve is szerepel. – Amikor magánszemélyként 2005ben társalapítóvá váltam, arról sem volt fogalmam, hogy sor kerüle az MNT közvetlen megválasztására, arról pedig még kevésbé tudtam, hogy én leszek a nemzeti tanács elnöke. Ebből a sz empontból nem látok érdekösszetűzést, hiszen az MNTnek és az alapító magánszemélyeknek nem ütköznek az érdekei – nyilatkozta Korhecz. Korhecz 2005ben valóban nem tudhatta, hogy az MNT elnöke lesz, de most – a testület elnökeként – nem szorgalmazhatott o lyan társulást, amelyben személyesen is érdekelt. Akárhogy is próbálja most csűrnicsavarni, ezt bizony érdekütközésnek, érdekellentétnek és összeférhetetlenségnek nevezik, de lehet, hogy funkcióhalmozás esete is fennáll. Vitatott az idézett második monda t is: nem biztos ugyanis, hogy „az MNTnek és az alapító magánszemélyeknek nem ütköznek az érdekei”, ahogyan Korhecz állítja. Miért lenne a nemzeti tanács érdeke a tizenkét alapító magánszemély vagyonának a gyarapítása? Vagy miért éppen ennek a tizenkét sz emélynek, akiknek egyébként is van mit a tejbe aprítani? Miért nem társult az MNT például a tizenegy – Korhecz kisebbségi minisztersége alatt – megszűnt vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió valamelyikével, segítve az anyanyelvű tájékoztatás visszaáll ítását? Vagy a nemzeti tanács miért nem lett az újvidéki Mozaik TV társalapítója? Másodszor: Korhecz szerint „az MNT arányosan vált az egyik alapítóvá”. Ezt úgy lehet érteni, hogy az MNT a 13. alapítója lett a Pannónia Alapnak, vagyis 1/13 részben lett a média tulajdonosa. Ilyen részvételi aránnyal sehol senkinek nem lehet „vétójoga”. Ennek ellenére „az MNTnek vétójoga van, attól függetlenül, hogy csak egyike az alapítóknak”. Korhecz a legutóbbi interjúban már korrigált, vagyis az „aranyrészvény” minősít ést, amit „képletesen használt”, „vétójogra” cserélte. Miért van a vétójogra szükség? Azért, hogy „az MNTt képviselő személyek jóváhagyása nélkül ne lehessen döntéseket hozni”. Magyarán: Korhecz (a két legnagyobb magyar média, a Magyar Szó és a Hét Nap me llett) átvette a (harmadik) Pannon RTV irányítását is. El lehete egyáltalán képzelni, hogy az MNTnek a Vajdasági Magyar Szövetség által listázott és megválasztatott tagjai ne szavaznák meg azt, amit Korhecz „előterjeszt”? A Magyar Szó online kiadásának egyik olvasója az interjúhoz fűzött kommentárjában találóan így fogalmazott: „A többi helyi magyar is tőle függ, ha pénzelésre vagy kinevezésre számít, ki hová lesz kinevezve és ki milyen tisztséget fog betölteni. Ha nem a kedve szerint van a jelölés/válas ztás, megvétózza.” Harmadszor: Az újságírói kérdésre, hogy „tulajdonjogilag ki a Pannon RTV vagyonának tulajdonosa és milyen arányban”, Korhecz kitérő választ adott:
