Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-17
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.17 . 26 mert komo ly támadások értek bennünket a közösségen belül is. De így, egy év távlatából újra fel szeretnénk tenni a kérdést, vajon a nem tökéletes az nem jobbe, mint a semmi. Ezzel kellene szembesülniük mindazoknak, akik folyamatosan ellenkeznek, és azzal a körülmé nnyel is, hogy az autonómia kiharcolása és megteremtése sohasem egy varázsvesszővel történik, hanem a partnerkeresésnek, a vívódásnak, a nézetek érvényesítésének a hosszadalmas folyamata. Az elmúlt időszak számomra egyik legfelemelőbb periódusa a novembert ől januárig terjedő időszak volt, amíg a választási névjegyzék összeállításán dolgoztunk. Bizony nagy kockázat volt, hogy a VMSZ nyilvánosan felelősséget vállalva a közösségi esély életre hívásáért ennek a folyamatnak a pártjára állt. Abban rejlett a rizik ó, ha esetleges sikertelenség állt volna elő, ami azt igazolta volna, hogy a vajdasági magyar közösség tagjai nem vállalják a nemzethez való tartozást. Szerencsére nem így történt. Gyorsan felpörögtek az események. Nagyon sok ember nemcsak aláírásával, han em tevőleges buzdításával is szerepet vállalt ebben a folyamatban a legnagyobb megelégedésünkre, de számomra az is dicséretes volt, hogy a VMSZ mint párt tartásból, szervezettségből, felelősség- és munkavállalásból is példát mutatott. Ha mi ehhez annak ide jén nem fogtunk volna hozzá, akkor egészen biztos, hogy a Magyar Nemzeti Tanács megválasztása nem közvetlen úton történt volna meg. A következő fontos lépés a közösségi lista felállítása volt, aminek voltak ellenlábasai, akik szívesebben vették volna, ha a VMSZ önállóan indul. A döntéshozókat meg kellett győzni, hogy a mi számunkra hosszú távon igenis az a legjobb, ha közösségi listában gondolkodunk, ha megpróbáljuk a közösséget integrálni. Igaz, hogy a nulláról kellett felépíteni mindezt, de biztos, hogy a közösségi politizálás szempontjából, a közélet alakításakor a minél több szféra bekapcsolása a nemzeti tanács döntéshozatalába a legjobb út. Gyengítette vagy erősítette a közösségi listaállítás a pártot? – A döntéshozatal pillanatában sokak számára úgy csapódott le a közösségi listaállítás, hogy a VMSZ nem elegendő mértékben erős ahhoz, hogy egy választáson sikeresen szerepeljen. Sokakban megfogalmazódott még az is, hogy a VMSZ agonizál, hogy szétesés előtt áll, nem meri felvállalni a választáson való sz ereplést, attól félve, hogy a választási eredményt nem tudja majd megmagyarázni. Bennem ezek az érzések nem voltak. Azért tartottam fontosnak, hogy a civil szférát, az értelmiséget, az egyházak képviselőit méltó módon, őszintén, a legjobb pillanatban kérjü k fel, mert ez a nemzeti tanácson keresztül a közösségi ügyek szervezését, intézését, döntéshozatalát eredményezi hosszú távon. Ebből az adódott, hogy a VMSZnek messze nem jutott annyi hely, amekkorák az ambíciók voltak. Ez párton belül is feszültséget ok ozott. De sikerült kezelni, és az eredmény visszaigazolja, hogy ez volt a járható út. A közösségi lista sikerességéhez ott kellett, hogy legyen a háttérben a VMSZ mozgatóereje, szervezettsége, amelyik ennek a listának a kampányát felépítette és győzelemre vitte. Oly módon, hogy még a legvérmesebb reményeket is meghaladta az az eredmény, amit a június 6ai választáson sikerült kivívni. Ez nemcsak a nemzeti tanács összetétele szempontjából fontos, hanem azért is, mert azt igazolja vissza, hogy a vajdasági mag yar közösség respektálja és támogatja a nemzetileg elkötelezett erőknek a döntéshozatali pozícióba juttatását. De legfőképpen azt bizonyítja, hogy nem igaz az az állítás, mely szerint a vajdasági magyar közösség túlnyomó hányada nemzetileg kifakult. Szerin tem az egész választásnak ez a legfontosabb üzenete, és számomra még az is, hogy a VMSZ nem agonizált. Nem csupán sikerek voltak az elmúlt időszakban, hanem más is. – Valóban első pillantásra a veszteségről, kiszorításról szóló történet is lejátszódott. Ekkora távlatból ezt is újra kell gondolni. Higgadtabban, minden elemet figyelembe véve, érzelemmentesen kell felülvizsgálni. Mi jó döntést hoztunk. Ezt ma is így látom. Nem egy mindennapi és egyszerű döntés volt ez, hanem olyan, aminek a súlya alatt az ad ott pillanatban az embernek megremegett a térde. De szavahihetően, hitelesen csak úgy lehet politizálni, hogy azt, amit az ember mond, megpróbálja megvalósítani. Vagy legalábbis kitart amellett, hogy meg tudja valósítani. Ha ezt vesszük alapul, akkor igaz, hogy a költségvetési szavazásban vereséget szenvedtünk. Az elmúlt hathét hónapban a szerb politikai színtérről számtalanszor, sokan mondták el, az volt a jó állásfoglalás, amit mi képviseltünk anno. Ez idő alatt itt, Vajdaságban a költségvetés teljesítők épessége és mozgástere tekintetében bebizonyosodott, hogy az általunk képviselt döntés igenis helyes volt. A nagyobb gondot abban látom, hogy nem volt meg se a vajdasági, se a belgrádi politikai erők vajdasági szárnya részéről azoknak a támogatási szándéka , akik ezt a törekvést sikerre tudták volna vinni akkor is és tudnák most is. Ezért eléggé komoly árat fizetünk. Az utóbbi hónapok statisztikai mutatói arról tanúskodnak, hogy Vajdaság foglalkoztatási, munkahelyteremtési és szociális kérdések tekintetében , valamint az átlagfizetés vonatkozásában folyamatosan csúszik lefelé. Ezzel jó volna szembesülni másoknak is, amikor mi ezen kérdéseket szorgalmazzuk, azt az említett folyamatok tudatában
