Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-17
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.17 . 27 tesszük. Mert nem elég sokat ígérő mondatokat szajkózni, amire itt vannak bevált szereplők, hanem a mondatok mögé a napi döntést is oda kell tenni, bármekkora kockázattal járjon is az. Az önök lépésének meglettek a következményei. – Igen, kiszorultunk a szabadkai és a zentai önkormányzatból oly módon, hogy Szabadkán mi léptünk ki, mert azt a megaláztatási folyamatot, aminek bennünket kívántak célpontjává tenni, én személy szerint és mi Szabadkán nem voltunk hajlandóak felvállalni. Visszatekintve azt kell, hogy mondjam, hogy jó döntés volt a miénk, mert világos helyzetet teremtettünk. Kiderült, hogy a szabadkai önkormányzat nem azért működött rosszul, mert a mi embereink akadályozták ebben, hanem azért, mert azok, akik ma vezetik az önkormányzatot, akiket két évvel ezelőtt a szavazópolgárok többséghez juttattak, képtelenek megbirkózni a feladattal. Amióta mi nem vagyunk a szabadkai önkormányzatban, nemhogy hatékonyabb nem lett, hanem a mi kivonulásunk után fejetlenné, szürkévé, ötlettelenné és jóval alacsonyabb hatékonyságúvá vált. Akik a hónapokkal ezelőtt felvállalták a f elelősséget, azok most a felelősségvállalás tükrében el kellene, hogy számoljanak a teljesítményükkel. Azt is látom, hogy nemcsak a VMSZ szabadkai önkormányzatból való kizárása volt itt az apropó, hanem a magyar embereknek a közéletből való kiszorítása is. Ezért az elmúlt pár hónap az én számomra a '90es éveket idézi. Amikor a közigazgatásból, az államigazgatásból, a cégekből rendre szorítottak ki bennünket. Most is ugyanezt látom. Kiderült, hogy nemcsak az önkormányzatokban nem kívánatosak a VMSZ káderei és partnerei, hanem a legegyszerűbb életterületeken, az iskolákban, az igazgatóbizottságokban is sorra szorítják ki a magyarokat. Nem azért, mert VMSZesek vagy nemcsak azért, mert VMSZesek, hanem úgy sorban, söpréssel. Egy szót sem szólhatnék, ha ugyanez en emberek helyett magyar embereket neveznének ki, de nem teszik. Kiraknak 5060 magyar embert, és helyükre beraknak mást, esetleg elvétve található közöttük magyar is. Amikor ezt szóvá tesszük, akkor azt mondják, hogy nem kell nemzetiségi hovatartozás ala pján számolni az embereket, hanem képességük szerint. Ami egészen biztos, hogy igaz. De hogy lehet az, hogy ennyire kevés a rátermett magyar ember? Hogy lehet az, hogy őszerintük azok, akiknek az utóbbi egykét évben magánegyetemen megvásárolt diplomájuk v an és egyetlen nap szakmai gyakorlattal sem rendelkeznek, annyira rátermettek, sokkal jobbak, mint azok, akik előtte a helyükön voltak, köztiszteletnek örvendtek és nagynagy szakmai tapasztalattal rendelkeztek? Azt hiszem, ami a nemzetitanácsválasztáson történt, az ennek a folyamatnak is a lecsapódása. Lesze majd valamilyen előrelépés a Magyar Nemzeti Tanács munkájában? – Engem már hetek óta az foglalkoztat, hogy hogyan tudunk majd előrelépni. Most, az MNT megalakulása után világossá szeretném tenni, h ogy nem lehet és nem lesz önjáró szervezet, hanem eszköz annak a politikának a megvalósításában, amit a programban megfogalmaztunk. Ragaszkodom hozzá, hogy a következő hetekben kidolgozásra kerüljön egy olyan konkrét cselekvési terv, ami arról szól majd, h ogy az elkövetkező kéthárom évben milyen lépésekkel fogjuk megvalósítani azt, amit célul tűztünk ki. Világossá szeretném tenni, hogy olyan vonatkozásban sem lehet az MNT önjáró, hogy esetleg az MNT tisztségviselőiben megerősödjön azon elképzelés vagy tévh it, hogy ők azért kerültek oda, mert nagyon okosak, hanem azért, hogy ugyanúgy, ahogy én a közösségi érdeket szolgálva feladatot látok el, ők is ezt tegyék, és addig fognak ott maradni, amíg a feladatot ellátják. Abban a pillanatban, amint ezt nem teszik, már nem lesznek ott. Mert ahová eljutottak, az a hihetetlen esélyről szól, de ez az esély az alulteljesítés esetén presztízsveszteséget is hoz magával, amivel én nem tudok és nem is akarok közösséget vállalni. A nemzetitanácsválasztáson kapott felhatalmaz ás visszaigazolást parancsol. Mert 60 000 ember a sikertörténet részesévé vált azzal, hogy az összefogáslistára szavazott. Fontos, hogy ők a nemzeti tanács működése, hatékonysága szempontjából ugyanúgy éljék meg mindezt, mintha személyesen részesei lennén ek. Az MNTről elmondanám még, hogy fontos volna az alázat, mint ahogy egyáltalán a közéletben is az, amiről nálunk nagyon ritkán beszélünk, mert talán avítt fogalomként éljük meg. Jó volna, ha ezzel a fogalommal mindazok foglalkoznának egy kicsit, akik a közéletben bármilyen pozícióban vannak. Nemcsak a párttisztségre és a nemzeti tanácsra gondolok, hanem pl. a médiában, a kulturális életben és az oktatásban dolgozókra is. Nagyobb áldozatvállalás kellene mindenhol. Az áldozat nem megalázkodást jelent, hane m szolgálatot. Szeretném, ha a nemzeti tanács ezt a hozzáállást és ügyintézést etanol értékűnek tartaná. A 28 MNTs tag a 60 000 ember vállán áll. Azért jutottak oda, mert 60 000en alájuk tették a vállukat. Vonatkozik ez az MNT elnökére is, az MNT adminis ztrációjában szerephez jutókra, mindenkire egyaránt.
