Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-17
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.17 . 17 A tanácskozás résztvevői a délutáni órákban a helyszínen tekinthették meg a beregszászi járási beruházásokat. vissza Felvidék után rajtunk a sor KISZO 20100617 Van abban valami törvényszerűség, és valószínűleg ez az élet rendje, hogy a Kárpátmedencében, pontosabban azokban a magyar közösségekben, amelyekben két, esetleg többpártrends zer alakult ki, sorra buknak el a konfliktuskereső, kirekesztésre építő, állandóan kardcsörtető magyar érdekvédelmi tömörülések. A különböző szintű megmérettetésekből azok kerülnek ki győztesen, amelyek az adott többséggel folytatott párbeszédre, a kis, de nagyon fontos lépések taktikájára helyezik a hangsúlyt. Inter arma silent Musae, vagyis Háborúban hallgatnak a múzsák, ezt már az ősi latinok is tudták. Murphy törvénye is kimondja: akit hergelünk, az előbb vagy utóbb felhergül. Magyarán: a többséggel fol ytatott örökös acsarkodással, veszekedéssel sok mindent el lehet érni – ellenszenvet, kirekesztést, a "csak azért sem" hozzáállást – , csak éppen azt nem, hogy az ellenségeknek tekintettek támogassák amúgy jogos követeléseinket. Legfrissebb példa erre a mo stani szlovákiai parlamenti választás. Az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb mellett a valaha három pártból összeállt és hosszú évekig monopolhelyzetben lévő Magyar Koalíció Pártja mindössze 4,3 százalékot ért el, s ezzel kiesett a szlovákiai törvényh ozásból. Ezzel szemben egy új formáció, a kapuit a szlovák nemzetiségű választópolgárok előtt is megnyitó Híd – Most simán vette az akadályt, 8,1 százalékot ért el, s ezzel tizennégy mandátumhoz jutott. A kormányzópártok és az MKP között elmérgesedő vitáról, s az ebből fakadó és mind nagyobb teret hódító magyarellenességről mi is beszámoltunk. Nos, az eredmények egyértelművé tették, hogy a felvidéki magyar választópolgárok miben látják a kiutat: a párbeszédben, s az ezt követő remélt békében. Valószínűleg a s zlovák nemzetiségűek is hasonlóan gondolkodhattak, hiszen a jelenleg még kormányzó két magyarellenes párt kisebbségbe került az eddig ellenzékben lévő parlamentbe jutott további négy párttal szemben. A szlovákiai, felvidéki példa nem egyedi. Pár nappal ez előtt a Vajdaságban aratott lavinaszerű győzelmet a Vajdasági Magyar Szövetség listája a Magyar Nemzeti Tanács választásán, amikor a mandátumok kétharmadát gyűjtötte be. A többi négyöt magyar párt, illetve az egyik szerb párt által összeállított, egyébkén t magyarokból álló listának mindössze a sovány egyharmad jutott. Megjegyzendő, a VMSZ képviselőcsoportja országos szinten nagyon fontos tag, esetenként a mérleg nyelve a koalíciós többségnek. Tartományi szinten a párt a parlament elnökét adja, míg a többi – a tárgyalások helyett többnyire csak levélben üzengető, esetenként a magyarországi szélsőjobbal kokettáló – magyar párt valahol a futottak még kategóriájába tartozik, néhány közülük, lenullázva önmagát, nem vett részt a mostani választásokon sem. Hasonló an megbuktak Erdélyben a Magyar Polgári Párt "jobbról előző" folyamatos próbálkozásai a jelenleg is kormányon lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben, és a Magyar Egyesületek Szövetségével megmérkőzve elvesztette korábbi biztos képviselő mandát umát az alkalmanként ugyancsak agresszív politikát folytató Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége is. Nem is olyan régen, a magyarországi választásokat követően írtam egyik publicisztikámban arról, mennyire megváltoztak a politikai erőviszonyok a külhoni magyarság körében 2002 óta. Nos, a pozsonyi történések még inkább alátámasztják akkori állításaimat. A kárpátaljai magyarságnak a soros – vagy ősszel, vagy tavasszal esedékes – önkormányzati választáson lesz lehetősége arra, hogy beálljon a sorba. Minél egységesebben kivonuljon a létüket háborúskodás nélkül elképzelni már nem tudók, a káros paktumokat kötők, a csakis az önös érdekeket fontosnak tartók, a renegát magyarokat listára tevő ukrán pártok mögül, és azok mögé sorakozzanak fel, akik kitartó munkával eredményeket tesznek le közösségünk asztalára. vissza Kőszeghy Elemér
