Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-12
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.12 . 21 Orbán Viktor válaszolt a levelére valamilyen formában? Azt mondta, vigyázzak, mert kis mozdulatokkal is lehet nagy bajt csinálni. Ami a levelet illeti: amennyi antipátiát kiválto tt, sőt jogos haragot néhány kolléga részéről, annyi elismerő telefonhívást is kaptam művészektől. Ön hónapok óta készül a kulturális terület irányítására. Ez alatt úgynevezett problémakatalógust állított össze. Mit tartalmaz ez? Például a balettintézet folyamatosan beázó épületének a gondja, ilyenekkel kezdődik, a másik végén pedig a debürokratizálás és újratervezés áll. Vegyük csak a kulturális intézeteket, amelyekben a munkatársak idejük jelentős részét azzal töltik, hogy dokumentálják és jegyzőkönyvez ik a saját munkájukat. Aztán itt van a filmterület. Itt vonakodtam használni a filmipar szót, mert azt nagyon nem szeretem, a filmművészet szót meg azért nem használtam, mert nemcsak arról van szó, hanem a forgatókönyvtől a mozijegyig mindenről. A filmmel kapcsolatban rendkívül vehemens állítások és polémiák kísérik az egész terület működését. Ezt is felvettük a problémakatalógusba, át kell világítani, belülről megérteni, melyek a neuralgikus pontok, az antagonisztikus konfliktusok, hogy eljussunk oda, ami t én úgy fogalmazok meg, hogy a kulturális kormányzat egyik első számú kötelessége a filmművészetet és a filmgyártást támogatni. Úgy, hogy ennek eredményeképp a bennünk meglevő, a magyar kultúrában meglevő potenciálnak megfelelő filmalkotásokkal tudjunk je len lenni a hazai és nemzetközi tudatalakításban. A film a fontosak között is a legfontosabb szerepet kapja az ön vezetése alatt? A film nálam kiemelt szereppel bír. Szubjektív szempontok, de egyéb megfontolások alapján is. Kezdem az utóbbival: egy film sohasem csak néhány színésznek biztosít művészi önmegvalósítási lehetőséget, hanem mögötte teljes vertikum van, benne van az író, a képzőművész, a mozgásművész, a zeneszerző, nem beszélve a többiekről. Sokféle értelmiséginek ad elfoglaltságot, megélhetést és sikerélményt, miközben dialógusok, kapcsolatok, személyes szálak szövődnek közöttük, amelyek a kívánatos irányt mutatják afelé, hogy létrejöjjenek egymással kommunikálni képes szellemi műhelyek. Akkor a magyar állam nem teszi ki a filmet a piacnak és a versenynek? Hallani arról, hogy Andy Vajna és Kálomista Gábor a gazdasági minisztériumban önállóan fog dolgozni, velük együtt tud majd működni? A mondott levél tartalmazott egy aggódó bekezdést, hogy olyan hírek kezdtek el terjedni, hogy a filmgyártás ki kerülne a kulturális tárca felügyelete alól, és a gazdaságihoz kerülne. Utánamentem ennek a hírnek, amely csak folklorizált formában jutott el hozzám. Egyelőre annyi derült ki, hogy a több millió dolláros amerikai tőkével rendelkező produkciók gyártását, a z ebben való magyar részvételt nem a mi tárcánk felügyelné. Egy korábbi nyilatkozatában említette, hogy döntéseit a három F elve alapján hozza majd, azaz lesznek finanszírozandó, felejthető és felejtendő kulturális produkciók. Az utolsóra kérdeznénk rá, a mi aktív szerepet tételez fel a kulturális kormányzat részéről. Hogyan felejtetnének el az emberekkel kulturális termékeket? Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három Fre. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni”. Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, h ogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk. Amiről beszél, az a felejthető kategória. A felejtendő, ha jól értjük, azt jelenti, hogy egyes produktumokat valamiféleképpen zárj unk ki a kulturális közegből. E pillanatban nem tudnám elképzelni, hogy bármivel kapcsolatban is tiltást akarnék megfogalmazni, és azt mondani, hogy ennek el kell tűnnie az ember és az emberiség szeme elől. Leszámítva bizonyos emberellenes
