Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-12
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.12 . 22 üzeneteket, de ezek ritkán öltenek esztétikailag igényes formát. Márpedig itt első sorban az esztétikumról beszélünk. Úgy hallottuk, hogy egyes intézmények élén vezetőváltást tervez. Itt a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria, a Ludwig és egyesek szerint a Szépművészeti M úzeum is szóba kerülhet. A Nemzeti Színház igazgatójával kapcsolatban Réthelyi miniszter úr parlamenti bizottsági meghallgatásán hallottam az egyetlen felvetést. A Jobbik képviselője fogalmazott vele kapcsolatban türelmetlenül. Semmilyen más kontextusban el nem hangzott ilyesmi az én jelenlétemben. De ami a legfontosabb nemzeti intézményeket illeti, ott meg kell nézni, kinek mikor jár le a megbízatása, ki hogyan vezeti az intézményt, kinek milyen a szakmai megbecsülése, melyik intézménynek milyenek a közön ségkapcsolatai, és ezek együtteséből kell levonni a konklúziókat. Mely intézményeket vizsgálják? Konkrétumot nem mondok, ne keltsünk pánikot. Sok mindent hallani, Jankovics Marcell kinevezésétől az intézmény megszüntetéséig, hogy mi lesz a legnagyobb ku lturális támogatónál, a Nemzeti Kulturális Alappal. Milyen változások várhatók ott? Én is hallottam felröppenni híreket. Van olyan javaslat is, nem kormányzati, hanem a művésztársadalom részéről fogalmazott javaslat, hogy szűnjön meg az NKA. Ennek az érve i a következők. Az egyik szerint egy minisztériumban kell legyen annyi kompetencia, hogy saját maga dönteni tudjon, melyik könyv, film vagy múzeumi bevásárlás támogatandó, és melyik nem, vagyis fölösleges drága önköltséggel fenntartani erre egy külön struk túrát. A másik érv, hogy ha a szakmára bízzuk a pénz elosztását, óhatatlanul felmerülnek a brancsok, érdekcsoportok közötti viszonyok okozta dilemmák. Valakinek nem adok, mert az ellenségem vagy más politikai nézetei vannak, mint nekem. Másvalakinek meg ad ok, mert a cimborám. Ezek között az érték elkísértetiesedik, fantom marad belőle. Vagyis a finanszírozás nem értékalapú lesz. Ezek hangoznak el az NKA megszüntetése mellett. E pillanatban arra hajlok, hogy az NKAt meg kell őrizni, azzal együtt, hogy újragondoljuk a funkcionál is elveket. Ha erre egyáltalán sor kerül, ezt nem idén, és csakis a szakma bevonásával tudom elképzelni. Ha már pont részükről merültek fel az aggályok és vádaskodások, akkor együtt kell megtalálnunk a megoldást. Az fel sem merült, hogy szőröstőlbőröstől megszűnne az NKA. Bejelentette [2], hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot, ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Nem tart a támadásoktól? Én az igazságtól nem félek. Amitől félek, vagy inkább bosszant és idegesít, az az, amikor intellektuá lis energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai ö sszevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő. Nem szabad a kíváncsiság jogát elvitatni magunktól vagy másoktól. Egy ilyen tudományos alapvetés esetében valóban a kulturális miniszté rium feladata lenne, hogy új kutatási irányt jelöljön ki? Ez inkább az Akadémia feladata volna. Ám a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső foko n a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni. vissza
