Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-09
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.09 . 32 elfogadja. Az igazi vitát azonban a tengeri határ kérdése o kozza, a mindössze 20 négyzetkilométernyi területű Piraniöböl hovatartozásáért vívnak már két évtizede diplomáciai háborút. Az öböl közvetlenül határos a nemzetközi vizekkel, és ez kiemelten fontossá teszi Szlovénia számára, mivel az ország kijutásának lehetőségéről van szó legfontosabb kikötőjéből, Koperből (az olaszországi Trieszt „ikervárosából”) a nyílt tengerre. A szlovén tengerpart mindössze 46 kilométer hosszú, szemben az 1700 kilométeres horváttal. A vita kezdete valójában 1991. június 25re dat álódik, amikor a két ország egyidejűleg kinyilvánította Jugoszláviától való függetlenségét. A két tagköztársaság között erőszakkal megvont határ államhatárrá változott, ám az Adria öblében, a Pirannál húzódó tengeri határt nem határozták meg. Alig egy eszt endőre rá Zágráb szakértői bizottságot hívott össze, amelynek a vitatott pontok meghatározása volt a célja. A bizottság a 600 kilométert meghaladó hosszúságú határon 53 pontban állapított meg olyan eltérő nézetkülönbségeket, amelyek 50 méternél szélesebb sávban jelentkeztek. Innen kezdve szinte mindennapossá váltak a konfliktusok, a horvát rendőrség őrizetbe vette az érintett területre látogató szlovén képviselőket, de még egy ljubljanai minisztert is; a másik fél mások mellett újságírókat is zaklatott. Üzenet Európának Jadranka Kosor horvát kormányfő üdvözölte a döntést, amely szavai szerint „fontos bátorító üzenetet küld összes délkeleteurópai szomszédunknak”. Kosor már egyeztetett is szlovén kollégájával, Borut Pahor miniszterelnökkel, aki emlékeztet ett arra, hogy a határvita rendezését célzó megállapodással elválik egymástól a horvát – szlovén nézeteltérés megoldása és Zágráb uniós csatlakozási folyamata. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke közleményben üdvözölte a népszavazás eredményét , Franco Frattini olasz külügyminiszter is hasonlóképp úgy vélte, a referendummal „fontos győzelmet aratott Szlovénia, Horvátország és egész Európa”. (Ez azért is lényeges, mert a néhai Jugoszlávia és Olaszország között is hosszú éveken át – még a titói id őkben – vita folyt az úgynevezett trieszti B zóna hovatartozásáról: Belgrád Triesztre szerette volna rátenni a kezét, Róma viszont Kopernek örült volna.) Utalva mind Jadranka Kosor, mind pedig az uniós vezetők szavaira, ez a megoldás modellként szolgálhat az országok között folyó, kétoldalú határviták számára az egész NyugatBalkánon is. Márpedig ilyen vita több is van a kelleténél. A múltnak átadott Jugoszláviában a tagköztársaságok között húzódó egyes határokat nem határozták meg pontosan, és ez vezetett az utódállamok közötti vitás kérdésekhez. Horvátországnak nemcsak Szlovéniával van tárgyalásos úton most megoldódni látszó problémája, hanem BoszniaHercegovinával, továbbá Montenegróval és Szerbiával is. Az integráció útja Márpedig az Európai Unió felt ett szándéka, hogy a NyugatBalkán országainak jövőbeli integrációját kivétel nélkül előzze meg ezeknek a határvitáknak a megoldása. A legnagyobb falat mindazonáltal a felvételét közelmúltban kérő Szerbia, amelynek Koszovóval fennálló konfliktusát kell elt akarítania az integráció útjából. Jegyezzük meg: a szlovén szavazók amellett tették le voksukat, hogy a horvátokkal vívott csatájukban nemzetközi döntőbíróság mondja ki a végső szót. A ljubljanai ellenzék máris hazaárulást kiált, mi pedig emlékezzünk arra , Európa történelmében már előfordult, igaz, jóval nagyobb méretekben hogy ilyen döntések rendezték át a határokat. Elég nagy világégés lett belőle. vissza „Kultúra” és „civilizáció” Nyugati partnereinkben azt kell tudatosít anunk, hogy a mi gondjaink az ő gondjaik is. Vagy azokká válhatnak. ÚMSZ, Bíró Béla | 20100609 00:43:11nyomtat | elküld Úgy tűnik, az új magyar külpolitika a határon túli magyarok kérdésében is a radikális megoldások útját választja. Ami bizonyos mérték ig érthető. Az elmúlt bő fél évszázadban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyoldalú
