Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.19 . 48 Újra testvéri szövetségbe forrnak? Magyar Hírlap 20100519 Stabilizálni Oroszországot, megállítani a narancsos forradalmakat és visszaállítani Moszkva befolyását a volt Szovjetunió területén – a putyini terv mára vitathatatlanul elérkezett harmadik fázisához. Dmitrij Medvegyev tegnap kezdődött kijevi látogatása hivatott demonstrálni: immár a legnagyobb szláv testvér, Ukrajna is a k özös útra lépett. Az egykori birodalom helyreállítása természetesen csak illúzió, a régi időket idéző gazdasági együttműködés, a katonai és politikai szövetség azonban már középtávú realitás. Viktor Janukovics, Dmitrij Medvegyev és Alekszandr Lukasenko. U krán – orosz – fehérorosz egység (Fotó: Reuters/Szergej Karpuhin)„Új közös államot!” – alig egy hét telt el Viktor Janukovics ukrán elnökké választása után, amikor február közepén az orosz parlament gazdasági bizottságának elnöke előállt ezzel az indítvánnyal. Jevgenyij Fjodorov szerint egy orosz – ukrán – fehérorosz állam egyenrangú vetélytársa lenne az Egyesült Államoknak, az Európai Uniónak és a NATOnak is. Az új államalakulat fővárosa Kijev lenne, miként a 10 – 11. században fennálló Kijevi Nagyfejedelemségé, am elynek területe a jelenlegi Ukrajna és Fehéroroszország nagy részére, valamint Oroszország nyugati vidékeire terjedt ki. Fjodorov kezdeményezése első blikkre gyengécske tréfának tűnhetne, ha az ötletgazda nem a mindenható kormánypárt, az Egységes Oroszorsz ág egyik meghatározó politikusa lenne. S főleg, ha ez nem illeszkedne bele tökéletesen Vlagyimir Putyin lassan egy évtizedes stratégiájába. Az ezredfordulón – Jelcin után – hatalomra jutott politikus első számú célja Oroszország stabilizálása volt. Ez mára politikai téren egyértelműen megtörtént: a kormánypárt helyzete kikezdhetetlen, a Putyin – Medvegyev politikai tandem jól működik, akár évtizedekre biztosíthatja a hatalom folytonosságát. A gazdasági helyzet már kevésbé jó, az azonban tény, hogy Oroszország a világválságot a vártnál kevésbé szenvedte meg. Színes forradalmak Moszkvának sikerült megállítania a „színes” forradalmakat is. Ukrajnában a „narancsos”, Grúziában a „rózsás”, Kirgizisztánban pedig a „tulipános” forradalom emelte hatalomba a Nyugatbar át erőket tömeges utcai megmozdulások eredményeként. Mára Kijevben újra oroszbarát erők vannak hatalmon. Ráadásul Janukovics demokratikus választásokat nyerve lett elnök. Grúziában nem sikerült ugyan megdönteni Mihail Szaakasvili hatalmát, a Nyugatbarát e lnökkel szemben azonban számottevő ellenzéket sikerült gründolniuk az oroszoknak. S ami valószínűleg még ennél is fontosabb: Moszkva elérte, hogy a grúz – orosz háború a múlt kellemetlen, feledésre ítélt emlékévé váljon Washingtonban és Brüsszelben, senkit s e érdekeljen Abházia és DélOszétia „függetlenítése”, Tbiliszi NATOtagsága pedig lényegében lekerüljön a napirendről. Kirgizisztánban a népfelkeléssel hatalomra jutott Kurmanbek Bakijev hatalmát egy hasonló lázadás döntötte meg egy hónapja. Az elűzött eln ök szerint az utcai megmozdulások mögött Moszkva állt, mivel ő – mármint Bakijev – ígéretével ellentétben mégsem zárta be az Egyesült Államok által használt kirgizisztáni támaszpontot. Így volt vagy sem, az biztos, hogy az ideiglenes kormányt elsőként Oros zország ismerte el. Az Európai Unió a stabilitás érdekében szintén az új hatalom mellett tette le a voksot, az Egyesült Államok pedig, ha kissé duzzogva is, de elfogadta a fordulatot. Obama váltása Hiába, ez már a Moszkvával való jó viszonyt a „demokratik us allűrök” fölé helyező Barack Obama kormányzása. „A Nyugat fokozatosan ráeszmélt, hogy Moszkva provokálásának nem lesz pozitív hozadéka, viszont az Oroszországhoz fűződő jó kapcsolatokból előnyöket lehet kovácsolni” – állítja Maria Lipman, a moszkvai Car negie Központ munkatársa. Szerinte az iráni atomvita rendezése, az afganisztáni háború és a STARTszerződés mind előkelőbb helyet foglalnak el Obama listáján, mint a demokrácia terjesztésének küldetése szerte a világban. Két évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet. Az akkori amerikai elnök, George W. Bush még agresszívan erőltette Ukrajna és Grúzia felvételét a NATOba, rakétaelhárító rendszert tervezett KözépEurópába, miközben a Kreml arra panaszkodott, hogy a Nyugat Oroszország bekerítésére töreksz ik. Obama megválasztásával és a globális pénzügyi válsággal azonban új prioritások költöztek be Washingtonba. Moszkva kulcsfontosságú szereplővé lépett elő, amelyet már nem megfékezni kell, hanem el kell nyerni a támogatását globális diplomáciai kérdésekbe n. Az Obamaadminisztráció úgy véli, tévút volt a Bushkorszak politikája, amely konfrontációhoz vezetett Oroszországgal. Európában is inkább az a vélemény az uralkodó, hogy pragmatikus kapcsolatokra kell
