Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.19 . 40 GSEE (szocialista) és a PAME (kommunista). Az utcai tüntetések fő erejét alkalmasint a szélsőbaloldal jelenti: az anarchoszindikalisták (fölismerhetők átlósan kettészelt, vörösfekete zászlajukról), de ott vannak az anarchis ták is, továbbá az antiglobalista és az ultrabaloldali ifjúmunkás- és diákmozgalom elemei. És mindenekelőtt persze maga a görögországi (görög és bevándorló) munkásosztály. Tudni kell, hogy Görögországban más a radikális, ha tetszik: szélsőbaloldal históri ai értékelése ("befogadása"), mint egyebütt. Ennek az oka a kommunisták hősies szerepe a nácikkal szembeni partizánharcokban, a brit megszállókkal és a jobboldali szoldateszkával szembeni polgárháborúban, vértanúságuk a fasisztoid katonai diktatúrák alatt. A görögországi szélsőbaloldal köztiszteletnek örvendő, tekintélyes, "gyökeres", "beágyazott", "nemzetfönntartó" tényező - számtalan bűne és korlátoltsága, így fanatikus, máig tartó szovjethűsége ellenére (mindez elsősorban a KKE, és legkevésbé sem a Sziri za kritikája). De abban az értelemben, ahogyan a mai Magyarországon a "szélsőség" szót használják (elszigetelt, irracionális, "populista", antidemokratikus), a tévében és a világhálón föltünedező görögországi ultrabal nem "szélsőség". Természetes, hogy a v állára hullott az ellenállás vezetésének bíborpalástja - hogy indokoltan bizánciasan fogalmazzunk. Már több ízben volt általános sztrájk, a tüntetések szinte állandóak, az ország politikai erőviszonyai teljesen átrendeződtek. Mi történt? Voltaképpen a dol og banális. Görögországnak nagy az államadóssága és a költségvetési hiánya. Gazdasága egyáltalán nem áll különösebben rosszul, az utóbbi időben nőtt a termelékenység és az export. Az államadósság és a hiány okozta problémákat a görög kormány nem tudja mone táris eszközökkel (árfolyam- és kamatpolitikával) enyhíteni, mert Görögország az EU és az eurozóna tagja, nincs nemzeti valutája, ennélfogva nem rendelkezik pénzügyi szuverenitással. A brit államadósság és költségvetési hiány adatai épp olyan rosszak, mint a görögországiak, NagyBritanniát mégse fenyegeti az államcsőd. Miért? Mert az Egyesült Királyságnak van önálló nemzeti pénzeszköze, a font sterling (és persze nagyobb politikai befolyása). Az euró merev szerkezete, amely természetszerűleg a fejlettebb ko ntinentális népgazdaságoknak (a francia- és németországinak) kedvez, terhes a gyöngébb, kisebb népgazdaságoknak. Az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hajthatatlan - és az utóbbi esetében évtizedek óta változatlanul katasztrofális - hiá nypolitikája és "szerkezetátalakítási" mániája lehetetlenné teszi a nehézségekkel küzdő félperifériás gazdaságoknak, hogy saját védelmükben bármit tegyenek, a liberalizált világkereskedelem (ez az ún. globalizáció lényege) pedig lehetetlenné teszi, hogy a tőke drasztikus megadóztatásával, a profitok megnyirbálásával tegyenek szert forrásokra, hiszen a tőkemenekülés lehetőségét immáron intézményesítették. Róna Péter professzor említi egyik nyilatkozatában, hogy itt az "aszimmetrikus egzogén sokk" tankönyvi e sete következett be: az ő példája az, hogy pl. a magyarországi nemzetgazdaság száz forint GDPt kétszer annyi energia fölhasználásával termel ki, mint az euróövezet országainak átlaga. Az energiaárak emelkedése tehát másképpen érinti, mint ez utóbbiakat. I lyenkor árfolyamcsökkentéssel szoktak korrigálni. Ez a lehetőség Görögországnak nem áll a rendelkezésére. Az egyetlen lehetőség - ha a profitokat érintetlenül hagyják, a mindenkor adott profitszintet természeti mennyiségként, abszolút határként értelmezik, és ha kizárják a visszatérést az eurótól a drachmához - az állami kiadások csökkentése, azaz az életszínvonal brutális leszállítása, a munkajövedelmek és a szociális ellátások korlátozása, ami természetesen a gazdasági kilábalás lehetőségét teszi semmivé. A németországi Baloldal parlamenti képviselőcsoportjának vezető közgazdásza, Michael Schlecht megállapítja, hogy a németországi bérdömping hatását hárítják a görögországi dolgozókra és nyugdíjasokra (http://www.linksfraktion.de/kolumne.php). A nyugateur ópai szociális állam leépítése csak úgy lehetséges, ha Kelet- és DélkeletEurópa válik NyugatEurópa "ipari tartalékseregévé", és a mi segítségünkkel nyomják le a nyugati munkabéreket. Ehhöz az szükséges, hogy a félperifériával egyenlőtlenül, igazságtalanu l bánjanak, amint ezt már néhány hírlapi nyilatkozatomban - Ethnosz (Athén), Novi List (Zágráb); továbbá a szlovén közszolgálati televízióban - leszögeztem. Az eset nem volna különleges, ha a görögországi munkások, közalkalmazottak, szakszervezetek és bal oldali pártok, mozgalmak nem tanúsítanának ellenállást, és ha a polgári világsajtó nem akarna példát statuálni. A görögországi dolgozók elleni, európai méretű uszító sajtókampány a legkellemetlenebb, etnicista, csaknem fajgyűlölő mellékzöngékkel ékes. A gö rögöket lusta ingyenélőknek, potyaleső élősdieknek állítják be. Ez a taktika ismerős: ugyanezt alkalmazzák a nemzetállamokon belül, NyugatEurópában a (főleg muzulmán) bevándorlók s a velük rokon, már harmadiknegyedik generációs etnikai kisebbségekkel, Ke letEurópában pedig a romákkal
